A harmincas éveit megkezdő dramaturg Dóra a szinglilét keserű kenyerét eszi: szeretői kihasználják, benne pedig egyszerre viaskodik a magány, a szeretetéhség, illetve a biztonságvágy és a félelem a csalódásoktól. Egy véletlen folytán át kell másznia egy szál bugyiban a párkányon kúszva az épp aktuális szerető irodájából a mellette lévő lakásba, amely pont a legmenőbb férfiszínész, Tamás tulajdonát képezi.A rövid affér megmaradna puszta közjátéknak, ha a másnap színházba igyekvő Dóra az első próbán bele nem futna Tamásba.
Így aztán a magánélet és a munka óhatatlanul összefonódik, ám persze az élet nem egyszerű: a film végigzongorázza a mai magyar nők ellentmondásos és gyakran érthetetlen döntéseit, kiegészítve a mai magyar férfiak ellentmondásos, gyakran érthetetlen döntéseivel. Ráadásul remek szituációk, jó poénok repkednek – végre egy film, amely rájött, hogy a nézőket nem idiótának, hanem normális embereknek érdemes tekinteni. Ráadásul a jól kidolgozott karakterek jó színészi alakítások által kelnek életre: ki gondolta volna, hogy a Dórát játszó Schell Judit ennyire dögös és egyszerre törékeny tud lenni? Csányi Sándor hihetetlen szériát hoz, ki tudja, hányadik filmjében játszik tökéletesen. Egyedül Dobó Kata lóg ki a sorból, az ezerrel pörgő, hedonista, de valójában kiüresedő-megcsömörlő bombázót nem sikerül jól megformálnia. Gesztesi Károly remek, Seress Zoltán szintén, és jó a fiatal Czapkó Antal is, aki egy gyrosárust alakít.
Végre egy működő magyar vígjáték, ahol nem egy műanyag világ ripacskodásba csomagolt reklámkatalógusa vár a nézőre, hanem mindenkit érintő kérdések és remek szórakozás.
– Agár –
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
