A Sulinet ilyen téren azonban véget ért, és noha ekkora kedvezménnyel már nem kapunk monitort, a fejlődés nem állt meg. A TFT monitorokat továbbra is három fő kategóriára lehet bontani. Ebből a legelterjedtebb a TN+Filmes panel, amely előnye, hogy olcsó és jó válaszideje van, hátránya azonban, hogy színvilága szegényebb, rálátási szögei kicsik, és a kontrasztarány is alacsony.
A jobb kategóriának az S-IPS, illetve MVA/PVA kategória tekinthető, amelyek színvilága sokkal gazdagabb, rálátási szögeik közel 180 fokosak, rendkívül kontrasztosak, de a válaszidejük elmarad a TN+Filmesektől, vagyis játékra sokkal kevésbé alkalmasak. A ma kapható legprofibb szint az S-PVA, S-MVA paneles TFT monitor.
Ezek rendre 16+ millió színt tudnak megjeleníteni, rálátási szögük 180 fokhoz közelít, és a kontrasztarányuk is 1000:1, vagy még jobb. Az S betű pedig az Overdrive-ot takarja, amellyel most már azt is elérték, hogy a válaszidőben se maradjon el a vetélytársaktól. Az S-PVA/S-MVA paneles TFT-k ugyan még relatíve drágák, de ma már minden célra a legjobbnak mondhatók.
Monitor túlkínálat
A belépő szintnek tekinthető TN+Film kategóriából a 17 illetve 19″-os Samsung 740N, illetve 913N emelhető ki, 8 ms-os átlagos válaszidővel, 700:1 kontrasztaránnyal minden átlagos célra megfelelnek, és még a 19″-os is belefér 100 ezer forintba. Az overdrive nélküli, tehát relatíve nagy válaszidejű PVA/MVA/S-IPS panelek egyre kisebb számban képviseltetik magukat, de ha valaki grafikus munkára vagy filmnézésre keres kijelzőt és nem játszik, akkor az ár/érték arányuk még mindig a legjobb. A 17/19″-os kategóriákból a Samsung 173P illetve 193P 25ms válaszidővel, 700:1 kontrasztaránnyal és kitűnő, minden szögből ugyanolyan színekkel jó választás lehet.
A felső kategóriás overdriveos TFT-kből a 19″-os kategóriában az eddigi csúcstartót, a Samsung 193P+ -t most váltja le a 970P jelölésű monitor. A tudásuk nagyjából megegyezik: 6-8ms szürkéből szürkébe átváltás, 1000-1500:1 kontrasztarány, tökéletes színek és rálátási szögek, DVI csatlakozó, valamint igen komoly, úgynevezett Dual-Hinge állványzat. Az állványzat ugyanis fontos kérdés, amely felett gyakran elsiklanak a vásárlók. A belépő szintű TFT monitoroknál nem ritka, hogy azok még csak magasságban sem állíthatók, sőt, nem is dönthető a tartójuk. Főleg a TN+Filmes TFT-knél – amelyek pont ebbe a kategóriába tartoznak – ez nagy hátrányt jelenthet, ugyanis alig, vagy egyáltalán nem lehet beállítani őket olyan pozícióba, hogy merőlegesen láthassuk a képüket, ugyanis ezek más szögből már torzítani kezdenek.
Perifériák a köbön
A fő alkatrészeken végig is értünk tehát, lássuk mi kellhet még a gépünkbe. A csatlakozókat, hangkártyát, hálókártyát, sőt ma már egyre több dolgot az alaplapokra integrálnak, ezekkel tehát egy jobb alaplap mellett nem is kell foglalkoznunk. A merevlemezek piaca nem változott, továbbra is sok-sok gigabyte-ot kapunk már viszonylag olcsón, jó sebességgel. Az optikai meghajtók piaca a CDROM-ok egykori fénykorát éli, vagyis eljutottak végre a normálisabb írási sebességekhez, sőt, már a dupla sűrűségű lemezekhez is. A Blu-Ray és a HD-DVD egyelőre még várat magára, vagyis a ma kapható eszközök csillagászati áraik miatt még nem a mezei vásárlóknak valók.
A perifériákat illetően maximum az egerek tájékán észlelhető előrelépés. Megérkeztek az első 2000 dpi-s lézeres egerek: a Logitech G széria, a Microsoft Laser Mouse, vagy Razer lézeres egere mind szépek és jók, sőt, pontosabbak mint bármely profi egér eddig. A kérdés csak az, hogy valóban szükségesek-e, vagy már az 1000-1600 dpi-s egerekkel átléptük azt a határt, ami bőven elég még a hardcore játékosoknak is? Valószínűleg erre senki nem fog tudni érdemi választ adni.
Talán az egérgyártóknak most már inkább az ergonómiára kellene még inkább rágyúrniuk, ezen a téren ugyanis még mindig hagynak kívánnivalót maguk után. Persze szokás kérdése, de azért bőven vannak olyan elemek az egerek kialakításában, amihez hozzászokni csak igen nehezen lehet. A leginkább “faék” kialakítása továbbra is a Razereknek van, de ha szépen világít és gyors, akkor ez a profi játékosoknál a “kit érdekel” kategóriába tartozik. A két másik, nagyobb márka nagyjából ekvivalens formavilággal rendelkezik, egyik itt jobb, a másik ott, kéztípustól függően ezekből biztosan megtalálja mindenki a magának valót.
A legdrágább rágcsáló most is a Logitech soraiból kerül ki – hiába, évek óta meg kell fizetni azt a logót. A kábel nélküli G7-es lézeres egér bruttó 20 ezer forint, ami igen szép összeg egy ilyen perifériáért, ahogy a Razer Copperhead bruttó 19 ezer forintos ára is a presztízst jelzi. Valószínűleg mindkettő csak a megszállott játékos réteget fogja érinteni. A lézeres Logitech kábeles változata már valamivel barátságosabb árfekvésű, bruttó 15 ezer forintért megkapható, de a legjobb ár/teljesítmény arányú egér megint csak a MS soraiból kerül ki, méghozzá a Laser Mouse 6000, amely 10 ezer forint alatti bruttó árával valóságos sláger – lenne, ha kapható lenne már itthon is.
A Microsoft azonban még a nem-lézeres kategóriában is fejlesztett egyet, és leváltotta a betegeskedő Intellimouse Explorer 4.0-t, méghozzá a Comfort Mouse 3000-rel. Ez a kisegér nagyban hasonlít elődjére, azonban egyszerűbb és egyben minőségibb fogása, és 1000 dpi-re növelt optikája miatt optimális választás lehet annak, aki mindössze 5500 forintot szán erre a célra. Nem elírás, valóban bruttó 5500 forintért komolyabb játékra is alkalmas 1000dpi-s egeret kapnánk – ha nem lenne hiánycikk kis hazánkban.
A káosz tehát megint teljes, ember legyen a talpán, aki ma elsőre megtalálja az igényeihez és pénztárcájához leginkább passzoló konfigurációt.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
