A Brit Ornitológiai Szövetkezet megfigyelte, hogy évről évre egyre több – egyébként költözőmadár – telel át a szigetországban. Tavaly november és idén március között minden eddiginél nagyobb számú barátposzátát és csilpcsalpfüzikét figyeltek meg brit területeken, holott ezek a madarak normálisan Nyugat-Afrikában, otthonuktól 4000 mérföldnyire töltik a telet.
Érdekes, hogy a szigeten telelő barátposzáták nem azonosak azokkal, amelyek nyáron megfigyelhetők ott. Arról van szó, hogy a németországi barátposzáták közül néhányan egy genetikai defektus miatt nem délnek, hanem nyugatnak veszik útjukat, így egyenesen Nagy-Britanniába érkeznek. Régebben ezek az eltévedt madarak hamar elpusztultak a kemény télben, de ma a globális felmelegedés és a madárvédők gondoskodása miatt nagy százalékuk túléli a tévedést.
Ezek a barátposzáták tavasszal azután elsőként érkeznek vissza Németországba, lecsapnak a legjobb költőhelyekre, és sokkal előnyösebb körülmények között szaporodnak, mint Afrikában telelő társaik. Így a nyugatra irányuló genetikai mutáció gazdagon továbböröklődik, és egyre nagyobb arányúvá válik a német barátposzáták körében.
A csilpcsalpfüzikék esetében a mutáció lényege a vándorlási kedv elvesztése, az ellustulás. Ők nem eltévednek, hanem el sem indulnak, és a fent említett okok miatt ma már rájuk sem vár biztos halál a téli Britanniában. Az ornitológusok szerint ez a jelenség egyre gyakoribbá válik, és a jövőben várhatóan mind több énekesmadár tekint majd el a költözéstől.
