A tömegben számos művész, közéleti személyiség mellett ott volt Gyurcsány Ferenc kormányfő, Bozóki András kulturális, valamint Kovács Kálmán informatikai miniszter is.
Vágvölgyi B. András, a Magyar Narancs volt főszerkesztője olyan nagy magyar íróként emlékezett az elhunytra, aki “Svejkbe oltott Don Quijote-ként vívta szélmalomharcát”.
Kiemelte, Eörsi István hű maradt az ’56-os forradalomhoz, ha ez magányossá is tette őt az irodalmi közéletben.
Eörsi István “nem engedett abból, hogy a dolgokat nevükön kell nevezni” – emlékezett Kis János, a Szabad Demokraták Szövetsége volt elnöke, utalva arra, Ady Endréhez hasonlóan a politika és a szerelem izgatta mindvégig az alkotót.
“Felfogta, hogy mi vár rá, de nem érezte át; el sem tudta képzelni magát az élet habzsolása nélkül” – mondta a hosszú betegség után elhunyt íróról.
“Az ember és az író éppen olyan, mint te voltál” – mondta egykori szerkesztője, Kőrösi P. József, aki példaként idézte az elhunyt életművét, ami azt bizonyítja, hogy az emberileg meg nem tehető véghezvitelére is törekedni kell.
Ascher Tamás rendező, aki akkor volt főrendezője a kaposvári színháznak, amikor Eörsi dramaturgként kezdett ott dolgozni, az írónak állandó intellektuális kételkedéséről és kíméletlen ítéleteiről szólt beszédében. A végső búcsúra a Csiky Gergely Színház jelenlegi társulata is eljött, akik egy megrendítő dallal búcsúztatták egykori társukat.
Eörsi István Kossuth-díjas írót 74 éves korában, október 13-án érte a halál; a politikus művészt a Szabad Demokraták Szövetsége és a kaposvári Csiky Gergely Színház is a saját halottjának tekinti.
Eörsi Istvánnak több mint 35 önálló kötete jelent meg. Versei, drámái, novellái a kelet-európai groteszk jegyeit mutatják, annak pesszimizmusa nélkül. Művein átüt szociális érzékenysége, történelmi igazságkeresése, kesernyés optimizmusa. Esszé tanulmánykötetet írt Gombrowiczról és Kleistről (Időm Gombrowicz-csal), Jóbról és Heinéről (Jóbok könyve). Legsikeresebb színművei a Sírkő és kakaó, valamint Lukács Györgyről írt darabja, az Interjú, amely a filozófussal élete utolsó hónapjaiban folytatott beszélgetések alapján készült. Emlékezés a régi szép időkre című börtönmemoárjában pontos képet ad a Kádár-korszakról. Verseket és drámákat is fordított magyarra, lírai fordításkötete a Ruhapróba, s ő fordította le Lukács György több kötetét is. 2005-ben jelent meg Dr. Noha című publicisztikai kötete.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
