Áll a piac. Egy éve mélyponton.
Úgy látszik, az autóbizniszben is minden összefügg mindennel: amikor 2004 elején lábra kapott a hír, hogy európai uniós csatlakozásunk után drágább lesz Magyarországon az új autó, még azok is elkezdtek gondolkozni a vásárláson, akik egyébként abban az évben nem okvetlenül akartak autót venni. A generálimportőrök szemérmesen hallgattak arról, hogy a hír igaz-e vagy sem; részint azért, mert maguk sem tudták még teljes biztonsággal, hogy milyen uniós szabályok szerint kell alakítaniuk termékeik árát, részint pedig azért, mert tudták, hogy az efféle híresztelések nálunk mindig vásárlási lázhoz vezetnek, ez pedig egyetlen autókereskedőnek sem volt ellenére.
Ezzel párhuzamosan a pénzügyi szférában is történtek változások. Liberalizálták az újautó-finanszírozást, s ez meglehetősen komoly piaci versenyhez vezetett a pénzintézetek között. A lavinát a Peugeot akciója indította el: a francia cég 3,07 százalék thm-mel kínált hitelt, és ettől kezdve mind agresszívebben licitáltak egymásra a finanszírozási piac szereplői. Bizonyos feltételekkel akár 0 százalék is lehetett a teljeshiteldíj-mutató, de 1-2 százalékos ajánlatból számtalan akadt, ráadásul a kezdő részlet összege is minimálisra, gyakran nullára csökkent – egy új autó megvásárlásáért az ügyfél gyakran kisebb terhet vállalt, mintha ugyanazt a járművet 1-2 évesen vette volna meg, hiszen a használt autók finanszírozására nem jelentek meg ehhez hasonlóan kedvezményes konstrukciók.
ELMARADT HASZON. Ez már önmagában is lenyomta a használt autók piacát, az pedig tovább súlyosbította a helyzetet, hogy az új járműveket vásárlók jó része beszámíttatta a márkakereskedőknél addig használt autóját, így hirtelen hatalmasra nőttek a használtautó-készletek. A márkakereskedések nem tehettek ez ellen semmit, mert szorította őket az eladási kényszer, s ha nem kínáltak jó árat a beszámított autókért, a vevő egyszerűen átsétált a konkurenciához. Gyakori jelenség volt, hogy a márkakereskedésnek alig maradt haszna az eladott új autón; az árrését elvitték az egymást érő akciók és a beszámított használt autó, amely aztán hónapokon át eladhatatlanul állt a telepen. Az újautó-boom tehát viszonylag kevés hasznot hajtott a márkakereskedőknek, akik most abban reménykednek, hogy az eladott járműveket hozzájuk hordják majd szervizre, így a későbbiekben mégiscsak hasznot hoz a tavalyi év – csak addig ki kell tartani.
A használtautó-kereskedők azonban nem reménykedhetnek ilyesmiben, hiszen az ő hasznuk a vétel és az eladás árrése, az pedig minimumra csökkent. A kínálat hatalmas, a kereslet viszont lanyha, ráadásul a legnagyobb volument produkáló kompakt kategóriában mintegy 20-30 százalékot zuhantak az árak. A kisautókra és a nagyon drága luxusautókra ez a tendencia nem vonatkozik, így sok kereskedő most ezek felé fordult.
Az árakkal együtt a vásárlási kedv is erősen csökkent, de nem csupán azért, mert sokan új autóba ültek. Nagyon sokan vannak, akik nem gondolták át eléggé tavaly a vételt, és nem bírták fizetni frissen vásárolt járművük törlesztő részleteit – legalábbis ezt mutatja, hogy a finanszírozók által visszavett autók száma idén háromszorosára-négyszeresére nőtt.
Áll a piac. Egy éve a mélyponton.
ÁRON ALUL. A megroggyant használtautó-piac fölött most Damoklész kardjaként függ ez az autótömeg, amelynek egy része még nem is jelent meg a kínálatban; a finanszírozók nem eladni akarják ezeket az autókat, hanem elérni, hogy az adós fizessen, ezért egyelőre visszatartják, de előbb-utóbb piacra dobják őket. Nem néhány tucat autóról van szó, hanem óvatos becslések szerint is 15-20 ezerről!
Valójában ez az autótömeg adta meg a kegyelemdöfést a használtautó-piacnak: a kereskedők szerint rengeteg a mélyen áron alul kínált, fél-egy éves vagy még fiatalabb, néhány ezer kilométert futott autó. Gyakran olyan kocsival is lehet találkozni, amibe mindössze egyetlen alkalommal tankolt a tulajdonosa, és az első törlesztő részlet láttán már fel is mondta a szerződést a finanszírozó céggel. Akinek ma van a zsebében 1,5 millió forint, az elképesztően jó állapotú, alig használt autók közt válogathat.
Csakhogy nem válogat; a használtautó-piac éppen egy éve, tavaly ősszel került a mélypontra, és az elmúlt időben sem sok biztató esemény történt. Sok kereskedés bezárt, más cégek a készletek felélése révén próbálnak kitartani, vagy látványosan csökkentik költségeiket, közben pedig keresik a kiutat. Többekben felvetődött a gondolat, hogy vajon meg lehetne-e fordítani a tizenöt évvel ezelőtti trendet, amikor hatalmas mennyiségű használt autó áramlott az országba, de az ötlet nem vált be, mert az EU-n kívüli országok piacán egészen más árfekvésű használt autókra van igény, mint amelyek a magyar kínálatot alkotják.
KI KEZDJE? Sokak szerint a megoldás a finanszírozó cégek kezében van: ha ezek a pénzintézetek a jelenlegi 8- százalékos thm helyett sokkal kedvezőbb konstrukciót kínálnának a használt autókra, akkor talán újra megélénkülne a kereslet. Ugyanígy megoldást jelentene, ha felszámolnák a finanszírozási kamikaze-akciókat, csakhogy egyik cég sem mer ebbe belevágni, mert ha a többiek nem követik, azonnal piacot veszít. A már említett, finanszírozásból visszavett autótömeg persze megbéklyózza őket, ráadásul ezektől a kocsiktól csak mélyen áron alul tudnak szabadulni, ám ezt a veszteséget némiképp ellensúlyozza, hogy ugyanezek a pénzintézetek nyújtják a kereskedőknek a használtautók készletfinanszírozását is, vagyis számukra a jelenlegi helyzet is profitot termel – pillanatnyilag legalábbis mindenképpen.
