A 90 millió évvel ez előtt élt hüllő ugyanazon sarlóskarmú dinoszauruszok csoportjába tartozik, mint a Velociraptor és a kínai tollas dinoszauruszok. A közép-argentínai Nequén-medencéből származó Buitreraptor gonzalezorum minden jel szerint arra bizonyíték, hogy az aktív repülés képessége kétszer fejlődött ki az evolúció folyamán. A felfedezés részletei a Nature tudományos folyóiratban jelentek meg.
Az egyik elmélet azt sugallja, hogy a dromaeoszauruszok, azaz a dinoszauruszok azon rokonsági vonala, amelybe az újonnan talált állat tartozik, a kréta időszakból (144–65 millió éve) erednek. De a szakemberek véleménye szerint a mostani fölfedezés arra utal, hogy a leszármazási soruk messzebbre vezethető vissza az időben, egészen a juráig (206–144 millió éve).
Kontinensvándorlás
Ez azt jelentené, hogy a dromaeoszauruszok már akkor jelen voltak, amikor a Föld jelenlegi kontinensei még egyetlen kontinenstömbbe tömörültek. Az óriási szárazfölddarab később a Laurázsia és a Gondwana nevű északi és déli darabra hasadt szét.
Egészen mostanáig a dinoszauruszcsoport képviselőit csak Ázsia és Észak-Amerika – mindkét kontinens Laurázsia része volt – krétabeli kőzeteiben találták meg. A Buitreraptor egyértelmű bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a dromaeoszauruszok a valaha Gondwana részét képező Dél-Amerikában is éltek.
Így eredetük mindenképp arra az időre tehető, amikor még valamennyi kontinens egyetlen szárazföldet alkotott, azaz a jurára. Amikor a szárazföld kettéhasadt, a dromaeoszauruszok északi és déli csoportokra váltak szét.
Családszakadás
A Nature cikk szerzőinek elemzése kimutatja, hogy a Buitreraptor és a Rahonavis, egy korábban ősi madárnak tekintett, Madagaszkárról származó fosszilis állat a dromaeoszaurusz csoport egyik déli ágát alkotják.
Ez az ág különbözik a laurázsiai dromaeoszauruszoktól – így a Velociraptortól és a híres kínai tollas dinoszauruszoktól. Általánosan elterjedt nézet szerint a madarak ebből a laurázsiai csoportból fejlődtek ki.
A szerzők szerint a Rahonavis és a Buitreraptor hosszú, szárnyszerű mellső végtagjai arra utalhatnak, hogy a repülés tudománya kétszer fejlődött ki az evolúció folyamán, egyszer a madaraknál és egyszer a gondwanai dromaeoszauruszok most fölfedezett csoportjában.
