Három, jól megkülönböztethető noteszgép-kategória alakult ki az idők során, az egyik a mobil használatra optimalizált noteszgép (400–500 ezer forint), a másik az asztaligép-pótló hordozható számítógép (250–400 ezer forint), és végül az alapszintű (olcsó) noteszgép (160–250 ezer forint).
Mobil notesz
Az első kategória a „klasszikus”, a mindenkori technika által lehetővé tett legkisebb súlyú, és az útközbeni használatra ideálisan alkalmassá tett számítógép, amely e technológiai rekordok miatt a legdrágább is. Tömege (2005 őszén) kisebb, mint 2 kiló, de van 1,5 kilogrammos is, vékonyabb, mint egy hüvelyk (ami 2,54 centiméter), és manapság 3-4 óra hosszat használható akkumulátorról megszakítás nélkül. Képernyője 12–14 hüvelykes képátlójú, mert itt nem a méret számít, és sokszor nincs benne DVD-olvasó sem. Processzora és megjelenítő-rendszere nem a legerősebb, mert az sokat fogyaszt, és melegszik is, de irodai jellegű munkavégzésre, vezeték nélküli kommunikációra tökéletesen elegendő.
A géppótló
Az asztaligép-pótló notesznek nem kell sem kicsinek, sem könnyűnek lennie, és nem kell sokáig bírnia, mert jellemzően ugyanúgy a konnektorba dugva használják, mint a „normális” PC-t. Ezzel szemben nem kanyarog belőle 5-6 méter kábel, nem zúg annyira, és egy mozdulattal össze lehet csukni, el lehet rakni a szekrénybe. Képernyője lehet akár 17 hüvelykes is, tömege 4,5–5 kilogramm, és minden megkövetelt periféria (lásd alább) megvan benne. Processzora és VGA-ja akár játékra is alkalmassá teszi, gyakori, hogy a képernyő oldalaránya 16:9-es, a filmnézés miatt.
Olcsón jót?
Az olcsó noteszgép a zsúfolt versenypiac terméke. Jelenleg itt tapasztalható a nagy pezsgés. A gyártók megunták a százalékban egy számjegyű haszonkulcsot az asztali PC-n, és áttértek a noteszgépek népszerűsítésére, aminek eredményeképpen nemsokára itt is lecsökken majd a haszon.
Nagyobbak és nehezebbek, mint az igazi mobil PC-k, de kisebbek, mint az asztaligéppótlók. Az alacsony árat az olcsó, kis teljesítményű processzorok, és még a tavalyelőttinél is kisebb képességű megjelenítők beépítésével érik el.
Mindez a hordozhatóságot, és a lényegesen kisebb helyigényt – a noteszgépek két fő vonzerejét – nem szünteti meg, és a verseny miatt a többi mellékképességet (lásd alább) sem hagyhatják ki.
A személyes felhasználás szempontjai igen sok irányba terelhetik a vásárlást, lássuk mik is a legfontosabbak.
Akkumulátor
Mostanában Li-ion, vagy Li-polimer akkumulátorokat használnak a noteszgépekben is. Ezek a kapacitásuk 30-40 százalékát akkor is elvesztik 2 év alatt, ha a polcon állnak, de használat közben kevésbé „kopnak”, mint a NiCd, NiMh akkumulátorok. Ha lehet, tartsuk be, hogy akkumulátort csak akkor töltsünk, ha üres, és a résztöltés-kimerítés kevésbé árt, mint a feleslegesen hosszú töltés. A túltöltés ellen elvileg védenie kellene az automatikának, de hogy ez mennyire „okos”, az csak sokkal a vásárlás után derül ki…
Billentyűzet
Ezúton kérjük az Olvasókat, hogy azonnal hagyják ott azokat a noteszgépeket, amelyeken nincsenek magyar betűk, és/vagy hiányzik róluk a hosszú í. Ha az összes neves gyártó (HP, IBM, Toshiba, Fujitsu–Siemens, Apple, Acer, Asus, Samsung, LG) a számukra nyilvánvalóan méltatlanul kicsiny itteni darabszám mellett megteszi azt a szívességet, hogy gyárt magyar (kelet-európai) kivitelt, akkor ne éljenek meg a piacon azok a névtelenek vagy akár másodvonalbeliek, amelyek nem teszik ezt meg. Nem mentség az alacsony ár.
Figyeljünk a kurzorgombok „fordított T” elhelyezésére. Ha már a PgUp, PgDn, Del és Ins gombok gyökeresen máshol vannak, mint a normál klaviatúrán, legalább a nyilakat találjuk meg könnyen.
Egér
Minden noteszgépen érintőpanelt találunk. Vajon mire utal az, hogy egyes gyártók mellékelnek egy noteszgépegeret is a géphez, egyáltalán miért keletkeztek ilyen kisméretű, rövid kábelű, avagy éppen vezeték nélküli egerek? Az érintőpanel bizony nem a jobb használhatóság, hanem az alacsonyabb költség és a kisebb méret miatt került a noteszgépekbe. De azért a használhatóságot növeli, ha az érintőpanel gépelés közben érzéketlen, azaz véletlen érintés nem ugratja el a kurzort, megvalósítható vele az egyszeri, kétszeri kattintás és a vontatás, és a jobb széle görgetősávként működik, illetve, hogy egy külön beállítóprogrammal lehet mindezt szabályozni.
Ezekre kell rákérdezni, vagy megkeresni a prospektusban.
Képernyő
A noteszgépekben TFT LCD található. Az olcsó noteszgépekben olcsó LCD-k vannak: kisebb a láthatósági szögük, kisebb a fényerejük, kevesebb a színük, lassabb a visszaállásuk („lomhák”, a mozgó alakzatok elmosódottak). A képpontszámot már nem merik csökkenteni, de azért kell figyelni: ha nagy a képátló (15 hüvelyk) és kicsi a képpontszám (1024×768), akkor a kép durva. Ilyen kis képpontszám csak a 12 hüvelykes LCD-jű, mobil noteszeken viselhető el. Az átlag 1280×1024 a 14-15 hüvelyk mellett pont jó. A többletnek örülni kell, a szokatlan arány (például 1280×768) a mozizás 16:9-es széles vásznára utal.
Perifériák, csatlakozók
Merevlemez, memória
Árokokból nem a lehető legnagyobb merevlemezt teszik jellemzően az olcsó kategóriába, ezért az kevés szereléssel kicserélhető egy nagyobbra. Hasonlóképpen a memória is bővíthető, árulnak kifejezetten noteszgépbe való 256, 512 és 1000 MB-osakat. Két rés kötelező még a legolcsóbb noteszgépben is: ha csak 1 van, ne vegyük meg.
Optikai tároló
A CD elavult, ha ez van a noteszgépben, az hiba, nem erény. Minimum DVD-olvasó legyen az optikai eszköz, még jobb, ha DVD-író van beépítve. A mobil gépekhez néha külső egységként adják.
Külső monitor
Ahhoz, hogy a noteszgéppel kivetítőt, avagy külső monitort lehessen vezérelni, mindegyiken van monitorcsatlakozó. Mindkét megjelenítőt egyszerre kell látnunk, amelyik noteszgép erre nem képes, az maradjon raktáron.
USB-portok
Manapság a legtöbb nyomtató USB-s, ezért nem kötelező a párhuzamos csatoló, és az RS232 (soros) csatoló is a múlté. Tulajdonképpen a 4 USB-porton kívül másra nincs szükség, de ennyi kell: egér, külső billentyűzet, nyomtató és egy tetszőleges egyéb eszköz, például külső tároló előfordulhat egyidejűleg. Sok noteszgépen csak három USB-port van, ez tehát némi korlátozást jelenthet.
PC Card
Hagyományosan minden noteszgépen van legalább két PC Card bővítőrés. PCMCIA néven ez volt az első „plug-and-play” (üzem közben csatlakoztatható) bővítőegység, maga a fogalom és szolgáltatás innen vált ismertté. Számos PC Card bővítőt vásárolhatunk a noteszünkhöz. Régebben leggyakoribb a modem és hálózati csatoló volt, manapság a WiFi, mobil (GPRS), helymeghatározó (GPS) avagy TV-vevő bővítmények szokásosak. De lehet kapni cserélhető merevlemezt is PC Card méretben, a legnagyobb jelenleg 6 GB-os. Ugyanaz az 1,8 hüvelykes merevlemez van bennük, mint az Apple iPodban, tehát a szokásos kapacitás 4 GB.
Hálózat
A nem teljesen „kopasz” noteszgépeken kötelező a vezeték nélküli hálózati csatoló (WiFi), amellyel szerencsés esetben utcán, vagy valamely nyilvános helyen ingyen internetezhetünk, vagy kényelmesen csatlakozhatunk a munkahelyi hálózathoz is. Ettől függetlenül kötelező a noteszgépen a 10/100 Mbit/s-es Ethernet csavart érpáras (UTP, RJ45) helyi hálózati csatoló.
Memóriakártya-olvasó
Bár egy USB 2.0-ás memóriakártya-olvasót 5000 forintért beszerezhetünk, mégis kényelmes, ha legalább a leggyakoribb SD- és MMC-típus olvasója be van építve a noteszgépbe. Gyakori még az MS- (Sony Memory-Stick) rés is, ezek a kicsik.
Dokkoló
Főleg a mobil noteszekhez jöhet szóba olyan dokkolóállomás, amelyben az alapgépből hiányzó perifériák és csatlakozók megtalálhatók. Ehhez állandóan csatlakoztatva lehet a külső billentyűzet, egér és monitor, ezért a munkahelyen csak ráhelyezhetjük a noteszt, és előállt az asztali munkaállomás. De létezik mobil dokkoló is, amelyben az optikai tároló és egy pótakkumulátor teszi többcélúvá és hosszabb életűvé a noteszgépet –nagyobb súly és térfogat árán.
