Fapadossal földrészek közt

Szakértők szerint Észak-Afrika lehet a következő térség, melyet meghódítanak a fapadosok, s ebbe az irányba mutat az FN gyors piaci felmérése is, mely az alacsony költségű légitársaságok kínálatát vette górcső alá. Az első gépek ugyanis már megindultak Marokkóba, igaz, Budapesten még nem szállhatunk fel közvetlen járatra, de egy kis szervezéssel, átszállással, kényelmetlenséggel ezreket megtakarítva érkezhetünk meg az egzotikus országba.

A vonattal és busszal is viszonylag könnyen és olcsón megközelíthető szomszédos Ausztriából két lehetőség is akad: találunk közvetlen gépet Agadírba Salzburgból és Bécsből is, mindkét marokkói járatot a nálunk is jelen lévő Air Berlin jegyzi honlapján, az árak szokás szerint széles sávban mozognak. A legolcsóbb retúrjegy 177 euró, vagyis mintegy 44 ezer forint, mely valamennyi illetéket – reptéri illeték, jegykiállítás költsége, üzemanyagtöbblet – tartalmazza. Összehasonlításul: a Lufthansa Budapest–Casablanca közvetlen járatára 70 ezer forint a jegy, plusz illetékek.

Ha még többet akarunk spórolni, többet is kell szervezni. Budapestről a barcelonai fapados segítségével is megközelíthető délspanyol Malagából induló diszkontjárat 75 euró 94 centért, azaz közel húszezer forintért visz el minket a leghűvösebb afrikai államba, és vissza is hoz. A gép Melillában ér földet háromnegyed órai repülés után, mely az ország keleti csücskében bújt el. Az utaztatásért az Air Nostrum nevű légitársaság a felelős, mely az Iberia fapados leányvállalata.

Jönnek-mennek

Európában mintegy ötven fapados légitársaság bontotta ki vagy bontogatja szárnyait. A piac még korántsem konszolidálódott, fapadosok jönnek és mennek, és senki sem lepődik meg, ha egy társaság egyik napról a másikra megszűnik. Az angolul low cost – alacsony költségű – légitársaságoknak nevezett cégek szorításában a régi, nagy, nemzeti vállalatoknak is alakítaniuk kell szolgáltatásaikon. Többen közelednek a fapados modellhez; nehéz feladat, hogy közben a minőséghez kapcsolódó imázsukat se veszítsék el.

A diszkont-személyszállítást az Egyesült Államokban találták ki, de ma már a Távol-Keletet is behálózzák az útvonalak. A fapados Európában jellemzően EU-s műfaj, ennek pedig gazdasági és jogi okai is vannak. A repülőgép akkor produkálja a legnagyobb profitot, ha minél többször fordul, ha sikerül minimalizálni a földön eltöltött – holt – időt. A légitársaságnak tehát az az érdeke, hogy repülőgépeit minél többször reptesse. Ezt a hatalmas forgalmú, nagy nemzetközi reptereken, ahol a gépek perceket is várhatnak a leszállási engedélyre, a beszállófolyosóig tartó út további perceket vesz igénybe, az utasok csak elöl, egy ajtón keresztül, ezért lassabban hagyhatják el a fedélzetet, egyszóval ahol lomhább a folyamat, nehezebben lehet megtenni. A diszkont-légitársaságok ezért leginkább a kisebb, vidéki reptereken vethetik meg a lábukat. Erre vezethető vissza az is, hogy a Magyarországon jelen lévő fapadosok majd mindegyike a jövőben a felújított Ferihegy 1-et használja, de ezzel már át is eveztünk az említett jogi okra.

Az európai uniós szabályozások lehetővé teszik a légitársaságoknak, hogy az unió tagországaiban azokat a légikikötőket használják, amelyeket üzleti érdekeik megkívánják. A közösségen kívül egészen más a helyzet, a reptérhasználatot államközi egyezmények szabályozzák, melyek tekintettel vannak a nemzeti légitársaságra mint vagyonra, értékre – értelemszerűen védik azt. Míg tehát az Európai Unión belül a piac, azon kívül sok esetben a protekcionizmus diktál – márpedig ez nem kedvez a fapados légitársaságoknak. Már az is eredménynek számít, hogy a következő körben csatlakozni kívánó országok, mint Bulgária, Románia, lazítottak a több évtizedes szabályozáson, engedményeket tettek, és beengednek fapadosokat is reptereikre. Az egyik társaság épp a napokban indította gépeit Szófiába.

Egy fecske…

Európán kívül ezért nehéz egy légitársaságnak megvetnie a lábát. „A transzatlanti járatok eleve fapados jellegű árral működnek” – véli Kázmér Natasa, a WizzAir kommunikációs igazgatója. Mivel a gép a hatalmas távolság miatt rengeteg időt tölt a levegőben, az árakat le lehet szorítani. Nincs kizárva, hogy lehetne még lejjebb, de az persze kérdés, hogyan repüljük át az Atlanti-óceánt étel-ital nélkül. Vagy vigyünk magunkkal szendvicseket? „Előbb-utóbb valakinek biztos eszébe fog jutni, hogy a tengerentúlra is indítson fapadosokat” – jósolt Kázmér Natasa. Ez már csak azért is valószínű, mert az erős verseny, a gyakorlatilag telített európai piac és légtér új utak keresésére ösztönzi a légitársaságokat.

Ennek köszönhető, hogy ma már Észak-Afrika is berepülhető fapadossal, s noha egy fecske nem csinál nyarat, ha abból indulunk ki, hogy utazni jó, akkor remélhetjük azt, hogy hamarosan nem csupán egy-egy kontinensen belül, hanem azok között is közlekedhetünk fapadossal. Annál is inkább, mert mi magyarok sem rettegünk az online rendeléstől, fizetéstől, egyre magabiztosabban foglalunk, és kezdjük megszokni, jegy helyett regisztrációs számmal indulunk a reptérre. Magyarországon lassan kialakul a fapados utazási kultúra.