A békák az 1930-as évektől kezdve nagy szolgálatot tettek az emberiségnek, hiszen segítségükkel laboratóriumi körülmények között kimutatható volt a terhesség már viszonylag korai stádiumában is.
A gyaníthatóan várandós nő vizeletét a nőstény béka bőre alá fecskendezték, és amennyiben a vizeletben jelen volt a terhességet jelző humán chorio-gonadotropin hormon (hCG), a békánál tüszőrepedés, ovuláció következett be. Hím békába juttatva a terhes vizeletet, a hCG hatására spermiumtermelés indult meg a kétéltű szervezetében.
Erre a célra ezrével szállították a békákat Európába, Észak-Amerikába és Ausztráliába. Az állatok fő származási helye Afrika volt, és a Xenopus laevis nevű békafaj különösen népszerű volt terhességi tesztként.
Halálimport
Az afrikai Xenopus békák azonban nagy arányban hordoztak egy Batrachochytrium dendrobatidis nevű gombafajt, amelyre rezisztenciát fejlesztettek ki, azaz nem betegedtek meg a gomba hatására.
Világhódításuk során azonban több kontinensen is elterjesztették a gombát, amely más kétéltűekben: békákban, varangyokban, szalamandrákban és lábatlan kétéltűekben súlyos, halálos megbetegedést, chytridiomycosist hozott létre. Jelenleg mintegy 1800 kétéltű faj áll a kihalás küszöbén, és ebben nagy szerepe volt a chytridiomycosisnak is
Egyelőre nem ismert a fertőzés átvitelének módja, és az állatok halálához vezető mechanizmus sem. Az egyik elképzelés szerint a gomba a kétéltűek bőrlégzését akadályozza meg, egy másik elmélet az ásványi sók bőrön keresztüli transzportjának gátlását említi, míg az is elképzelhető, hogy a keringésbe jutó méreganyag, toxin felelős a fatális kimenetelért.
A veszély forrását azonban már azonosították, és jelenleg nagy erőkkel folynak a kutatások, hogy még időben fel lehessen venni a versenyt a gyilkos gombával, és megóvható legyen sok faj a kihalástól.
