Péntek, szeptember 16.
Makám a Fonóban
Húsz esztendeje annak, hogy útnak indult a Makám zenekar, azóta Párizstól Indiáig (Makámtól Jeruzsálemig) jó néhány helyen megfordultak a magyar zene követeiként az ősi egység és harmónia keresése közben. A világzene kifejezés még sehol nem volt, amikor Krulik Zoltánék már régen művelték. Az egykoron csodabogárnak számító formációt időközben utolérte a divat, az etno világszerte keresett termék lett, ám Krulik Zoltán és társai ki tudták kerülni az “iparosodás” csapdáit, így muzsikájuk a mai napig a Bartók és Kodály nevével fémjelzett zenei örökség aktuális hangvételű továbbélése. A megannyi különleges népi hangszert (pl. gadulka, kaval, tabla, sarangi, marimba) használó zenekar a kezdeti – hanghordozókban igen szerény termésű – időszakban az avantgárd kísérletezését és a kortárs zenét keverte a különféle folklórhatásokkal, a ’90-es években pedig a dzsessz és az etno összesimulása jellemezte leginkább a csoport munkáját.
A Fonó Budapesti Zeneházban rendszeresen tart a Makám klubkoncertet, most a készülő lemezét mutatja be a rajongóknak. Talán még lehet jegyet kapni.
Szombat, szeptember 17.
Nemzetközi szájharmónika fesztivál az A38-as hajón
A Volt egyszer egy vadnyugatban Charles Bronson kezdetben gyerekként sírta szájharmónikába a bánatát, később persze régen rossz volt ellenségeinek, amikor meghallották ezt a zenét. A cirkuszban a zenebohócok is ezzel zenéltek. Aztán volt a Beatles film – mi a hetvenes években láthattuk elsőször -, amiben Lenon a „so-ó-o-ó áj” felvezetést kísérte ezzel a kis hangszerrel. Ekkor többen vetettünk a szüleinkkel egy hangszert a Triál játékboltban, és fújtuk-szívtuk rendületlenül. Ez a tehetségesebbeknek jól jött a tábortűz körül. Később Bob Dylant is megismertük, és a blues nagy herfliseit. Aztán valahogy kiment a divatból, de most újra egyre több nagyszerű zenész veszi elő zsebeiből a kicsi, de erős hangszert. Egy valamirevaló blueszenekarnak például egész bőröndnyi különböző szájharmónikájának kell lennie.
Annyira divatba jött, hogy egy egész fesztivált rendeznek neki az A38-as hajón. Az I. Nemzetközi szájharmónika fesztiválon fellép többek között Besenyei Csaba, Ferenczi György, Szabó Tamás, Steve Baker & Blues Culture (UK/D), Beata Kossowska & Le Blue Band (PL), Pribojszki Mátyás Band & Bobos (SK) & Horváth Mike.
Szeptember 18. vasárnap
44 FEET – Mu színház
A 44 FEET, eredetileg a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves színészhallgatóinak – Ladányi Andrea által bevezetett új mozgásképzési rendszer eredményeképp létrejött – vizsgaelőadása volt. A 22 fős színészosztály vizsgaelőadása azóta önálló produkcióvá érett. Az Egyetem Mozgástanszékének tanárai, koreográfusai által komponált műben a színészhallgatók olyan tánckart alkotnak, ahol az előadók saját testüket használva hangszerként, zeneileg saját maguk kísérik az előadást.
Szeptember 19. hétfő
Falmenco ünnep, jazz esemény, kihagyhatatlan világsztár: Paco de Lucia
Nemes egyszerűséggel: az egyik legnagyszerűbb élő gitáros, a modern flamenco hőse jön hozzánk zenélni. Kategorikusan kijelentjük: a koncert kihagyhatatlan.
Francisco Sánchez Gómez, későbbi nevén Paco de Lucia 68 éve él, azóta gitározik. Az első gitárját ugyan csak ötéves korában kapta édesapjától, de addig is az anyatejjel és a környezettel szívta magába a spanyol népzenét és a flamencot. A gitár kedvéért már tiniként kimarad az iskolából. Bátyjával rövidesen learatja első sikereit, aztán családjával Madridba költözik, ahol csatlakozik egy együtteshez. Rengeteget szerepel, majd elkészíti első szólólemezét, mellyel rátalál saját stílusára, és ezzel megkezdődik a hetvenes évek aranykorszaka. Óriási szólókoncertek, majd találkozás a dzsesszel, Di Meolával és McLaughlinnal – ’81-ben megszületik a trió legendás koncertfelvétele, a Friday Night in San Francisco. Ez a felvétel talán minden idők legsikeresebb dzsesszlemeze, de biztos, hogy az egyik legjobb. Három akusztikus gitárral, a három zseni mindent megmutat, amit zenének hívtak valaha is.
Ekkor már egyértelmű, hogy Paco De Lucia a flamenco szigorú struktúráit tágító, fúziósan megújító művész, aki mindig hű marad a műfaj cigány, muszlim és zsidó eredetéhez. Ez az attitűd nyilvánul meg a tavaly megjelent legutóbbi lemezén, a Cositas Buenason, ami begyűjtötte a legjobb flamenco albumért járó Latin Grammy-díjat. A kitüntetés ezúttal feltehetően nem csak azért jött, mert El Maestro eladdig egyetlen gramofonszobrocskát sem nyert, hanem annak elismeréseként is, hogy a korong hosszú karrierének egyik legemelkedettebb, rendkívül letisztult alkotása. A Cositas átcikázik a flamenco történelmén. Egy lépést hátrál a “nuevo flamencótól” a stílus magja felé, s noha a múltban gyökerezik, mégis új irányt mutat a modern flamencozenének. A szerzemények szenvedélyesek, tele tapssal, ütőhangszerekkel, tüzes énekkel, és persze a szerző lehengerlő gitárjátékával. Az énekesek (maga Paco is) jajgatnak, nyögnek, skandálnak, ahogyan kell, a dalok így szinte eksztázisban kelnek életre.
Biztos, hogy így lesz a Syma csarnokban is.
Szeptember 20. kedd
Friss festmények egy hétig a Műcsarnokban
A Műcsarnokban harmadik alkalommal megrendezendő EgyHetes című kiállításon tizenkét teremben tizenkét művész alkotását mutatatják be. A kiállítás ugyan hétfőn nyílik, de akkor úgyis mindanki a Paco koncerten lesz, ezért keddre javasoljuk a megtekintését.
A kiállítás célja, hogy a kortárs magyar festészet aktuális történései, fejleményei közül néhány fontosabb mozzanatot megismertessen a látogatókkal. A kiállított munkákban közös, hogy a művészek a festészet különböző hagyományaihoz nyúlnak vissza; – néhányan az évszázadokkal korábbi, mások a közelmúlt (harminc-negyven évvel ezelőtti) stílusait értelmezik újra. A kiállítók közül László Dániel, Mátis Rita, Varga Rita az újat valamilyen régebbi művészeti stílusban (pittura colta) keresi, míg Győrffy László, Kovács Lola, Barabás Zsófi képeit a művészet stílusjegyeinek olyan eklektikus egyesítése jellemzi, amely érzékletes, metaforikus és szubjektív orientációkat tartalmaz (new image painting). Feltűnik a kiállításon a monokróm festészet újraértelmezése is: úgy is, mint a festészet folyamatos vizsgálata és úgy is, mint rákérdezés a festészet lehetőségeire, a műalkotás folyamatosan átstrukturálódott helyzeteire; – például Bullás József, Károlyi Zsigmond, Losonczy István, Reményi Schmal Róza képein. Barakonyi Zsombor festészeti médiumai gördeszkák és hajótestek, ezeken jelennek meg festményei, Romvári Márton pedig az idő érzékeltetését és láthatóvá tételét gesztusképekkel, festett fadobozokkal és ezekben elhelyezett személyes tárgyakkal interpretálja.
Szeptember 21. szerda
Pat Appleton az A38-as hajón
Ha nagyon divatosan akarunk fogalmazni, akkor mondjuk azt, Pat Appleton személyében a lounge (egyik) első számú dívája látogat el hozzánk, hogy két BL-forduló között se unatkozzunk szerda este. A De Phazz énekesnője ezúttal szólóprojektjével teszi tiszteletét fővárosunkban.
Az utóbbi években mifelénk is nagy divatba jött az – eredeti formájában az ’50-es, ’60-as évek táncdalstílusát meghatározó – easy listening és a lounge, illetve azok az ezredforduló ízlésvilágához fazonírozott modern változata. Az elektronika fejlődése kínálta lehetőségek, a triphop, a house, a drum’n’bass mind-mind nagy szerepet játszottak az említett irányzatok reneszánszában, nem különben a heidelbergi illetőségű De Phazz, amely egyszeri projektből az évek során működőképes, élőben is állandó minőségben megszólaló zenekarrá nőtte ki magát. A hazánkban is több alkalommal megfordult csapat folyamatosan új színekkel gazdagodó, kifinomult produkciójának női főszereplője a bársonyos hangú Pat Appleton, aki zenekari elfoglaltságai mellett mindig szakított időt másokkal (pl. Bossa Boutique, Nighthawks) való közös munkára is.
Szeptember 22. csütörtök
Colorstar, Titusz and Carbonfools, Karányi az A38as hajón
Haza sem kell menni az előző esti programról, aki a hajó ébred, jobb ha estig marad. Ekkor ugyanis a – Vidámpark körforgását megunó zenészekből verbuválódott – ColorStar szórja hallgatóságára “tudományos ismeretterjesztő tánczenéjét”. Aztán mindenki kedvenc DJ-je, zenekari háttérembere, a Belga producere, Titusz jelentkezik Carbonfools elnevezésű csapatával. És itt lesz DJ Karányi is, pezseghet a vér, járhat a láb, bólogathat a fej, meg persze jöhet a karányis elektro-melankólia.
Magyar űrrock és magyar elektró, mérgezett gulyás és digitális tánczene – országimázs az új évezred küszöbén.
