Az emberelőd-kutatás két eltérő jelentésű, de nagyon hasonló hangzású kifejezése, a hominid és a hominin kifejezés.
A tudósok valaha minden emberszabású majomfajt a pongid szóval illettek, az emberfélékre pedig a hominid elnevezést alkalmazták. Különféle DNS vizsgálatok eredményei alapján azonban úgy vélték, hogy mégiscsak egy családba tartoznak az emberszabású majmok és az emberek, amely ismét csak a hominid elnevezést kapta. Az orángutánok és gorillák így tulajdonképpen a hominidák egy-egy alegységébe tartoznak, míg a csimpánzok és az emberfélék egy harmadik alfajt képeznek a hominidákon belül, a hominineket.
A csimpánzfogak
A homininák, vagyis az ember legszorosabban vett elődei számos nyomot hagytak maguk után. Így például több ezer fosszíliát találtak Etiópiában, köztük a 3,2 millió éves híres Lucyt, aki az Australopithicus afarensis kategóriába tartozott.
A csimpánzok viszont semmit sem hagytak maguk után, a korábbi ásatások során eddig nem találtak csimpánzkövületeket.
Nina Jablonski, a Kaliforniai Tudományos Akadémia (San Francisco) antropológiai kurátora viszont most azonosított legalább három csimpánzfogat egy olyan kövületgyűjteményből, amelyet a University of Connecticut antropológusa, Sally McBrearty szedett össze. A két tudós a Nature tudományos folyóirat legfrissebb számában számolt be felfedezéséről. McBrearty a Kapthurin Formation környékén fedezte fel a leleteket, amely Kenyában, a Rift Valley-nél, a Baringo-tó közelében található.
Ő és más kutatók korábban Homo erectus és Homo rhodesiensis fosszíliákat találtak ugyanebben a geológiai rétegben. Ez az átfedés azt sugallja, hogy a korai emberelődök és a most újonnan felfedezett csimpánzok ugyanakkor éltek, a középső pleisztocén idején, vagyis 780-130 ezer évvel ezelőtt.
A most azonosított három fog – egy zápfog és két metszőfog – valószínűleg ugyanattól az egyedtől származik, alighanem egy 545 ezer évvel ezelőtt élt csimpánztól. McBrearty tavaly nyáron találta a leleteket egy rutinjellegű séta során, a Kapthurin Formation kutatási területén. A tudós több mint egy évtizede dolgozik itt.
A felfedezés
Ezután a fosszíliákat a Kenyai Nemzeti Múzeumba, Nairobiba vitte, ahol az összes Kenyában talált régészeti leletet őrzik. „A szezon végén átnéztük a kövületeket, és ekkor rájöttem, hogy valami szokatlant találtunk” – mondta McBrearty.
Jablonski ezután érkezett Kenyába, hogy azonosítsa a fosszíliákat. Előbb félretette a nehezen meghatározható dolgokat, és csak az egyetlen zápfoggal törődött. Amikor rájött arra, hogy egy emberszabású majomról van szó, méghozzá olyan típusról, amelyet még nem találtak kövületek között, átrohant a múzeum azon részlegébe, ahol a modern állatok csontjait őrzik. Kihúzta a „csimpánz fiókot”, és összehasonlította a kétféle leletet.
„És ez nemcsak egy lehetséges egyezés volt, hanem egy jó egyezés” – fogalmazott Jablonski. Ezután beazonosított még egy felső metszőfogat ugyanebből a kollekcióból. Később még két csimpánzfogat találtak a lelőhelyen. Egy felső metsző- és egy valószínűsíthető zápfog került elő ekkor, ám ez utóbbit még tovább kell tanulmányozniuk a kutatóknak.
A fosszilis fogak nagyon hasonlítanak a modern csimpánzokéihoz. Jablonski szerint nincs okuk feltételezni, hogy az akkori állatok döntően különböztek volna a maiaktól.
Ez még mindig nem az igazi?
Ugyanakkor más tudósok szerint az lenne „az igazi felfedezés”, ha sikerülne 4-5 millió éves korai csimpánzmaradványokat találni. A kutatások szerint az ember és a csimpánz körülbelül 5 és 8 millió évvel ezelőtt vált szét egymástól. Pontosabban ekkor élhetett a nevezetes közös ős, akit még nem sikerült azonosítani. A közeli rokonságot genetikai kutatások is igazolták, miszerint a két faj génállománya 96 százalékban megegyezik egymással. Egy ötmillió éves csimpánzkövület döntő bizonyítékkal szolgálhatna az önálló emberi (evolúciós) fejlődés szempontjából.
A modern csimpánzok többnyire Nyugat-Afrika erdőségeiben élnek, messze a Rift Valley-től. Csakhogy a Rift Valley az a terület, ahol kiválóak az adottságok arra, hogy az állatmaradványok fennmaradjanak. Vagyis máshol kevés az esély arra, hogy a szabadon maradt csontokat fedőréteg borítsa be, majd ez a réteg olyan ásványokban legyen gazdag, amelyek segítik a csontok megkövesedését. Az erdei állatoknál különösen ritka a megkövesedés, minthogy elpusztulásuk után dögevők, illetve gerinctelen állatok vetik rá magukat tetemre. Egy hét alatt többnyire eltűnik az elhullott példány. Ha mégsem pusztítanák el az élőlények a maradványokat, akkor a savas erdei talaj teszi tönkre azt, ami fennmaradt.
Ezzel szemben a Rift Valley-ben, Kelet-Afrikában tavak, folyók üledékes rétegei megőrizték a csontokat. Az üledék azokból a hegyekből származik, amelyekből a csapadék vagy a folyók kimosták a kőzeteket. A Rift Valley lakóit sújtó szerencsétlenségek, például a földrengések paradox módon szintén megkönnyítik a tudósok dolgát, ugyanis ezek a mozgások a felszínre hozzák a mélyben rejtőző fosszíliákat.
