Élet-Stílus

Jászberény, a kiszolgált

A városban található gyógyfürdő meglepő architektúrával fogad. Két óriásira nőtt búbos kemencére emlékeztető kürtő látható egy, a szocreál épületek közt is egyszerű épülettel az oldalában.

Árak

A belépődíj 500 forint, szaunával 600. Az ételek főleg a szendvicsekre koncentrálnak. Hamburger, hot dog, melegszendvics 205-300 forintért kapható, de azért árulnak egy-két melegételt is, mint a bécsi szelet, vagy a rántott hal, 670, illetve 730 forintos áron. A soproni sör olcsó, egy egész korsó mindössze 200 forintba kerül, egy csésze kávé épp a fele, akárcsak két deci kóla, vagy épp két darab palacsinta.

Szerencsére a minimál egyszerű, letisztult formái ismét divatban jöttek; a látvány – ha megfeledkezünk a kemencékről, melyek egy régi malom maradványai – kifejezetten izgalmas – minden fajta értékítélet nélkül. Különösen a bejárattól balra, talapzaton álldogáló hölgy szoborral.

A FigyelőNet hétköznap érkezett a koradélutáni órákban. A bejárat mögötti csarnokban egy lelket sem talált, üres volt a ruhatár, a pénztár nemkülönben, senki sem tartóztatta fel, simán besétált a fürdőbe. Míg végre a kihalt intézmény első emeletén találkozott egy emberrel, egy nagydarab hölggyel, aki a „férfi pihenő” feliratú tábla alatt pihent. Majd a fénykorát harminc-negyven vagy még több évvel ezelőtt élő öltözőben újabb asszonyra lelt, aki a ruhákat őrizte. Néhány függönnyel záródó kabinban lehet öltözködni, vetkőzni. A levetett ruhákat acélvállfára kell akasztani, mely közepén hosszú lefelé nyúló duplakampóban végződik. Erre kell elhelyezni a ruhákat, táskát, de még a cipőt is. Az olvasó ismeri ezt az idejét múlt rendszert. A vállfán-fogason gyakorlatilag lehetetlen elhelyezni a ruhaneműt még nyáron is. Nem értem, mi a baj a kabinnal, ahova mindenki úgy pakol, ahogy akar, még személyzet sem kell, sorban állás sincs.

Az öltözőből zuhanyzóba jutunk, ahol tábla figyelmeztet a szabályokra: a medencékben való fürdés előtt kötelező a tusolás. Különös ez a fürdőszoba, alig lehet megtalálni a kijáratot, szűk résben, melyről először azt hihetnők, újabb zuhanyfülke, tárul fel előttünk a tulajdonképpeni fürdő.

Mindkét búbos kemencében egy-egy kerek medence búvik meg, valamint egy keskeny, hosszú képződmény, amit nevezhetünk ugyan medencének, de semmi értelme, a vizesárok találóbb szó lenne. Van még egy szauna, és ezzel készen is vagyunk. Több medence nincsen, se jacuzzi, se terasz, se napozó.

A gyógyfürdők egyik felfogása szerint a gyógyfürdőben sötétnek kell lenni. Itt a félhomályról a tömör falak és a helyiség tetején lévő kerek ablak gondoskodik. Mindkét medence a helyi, alkálihidrogén-karbonátos gyógyvízzel van tele, amely bénulás utáni állapot, mozgásszervi betegségek, porcelváltozás kezelésére alkalmas.

Nézelődni nem nagyon lehet semerre az amúgy ablaktalan szűk térben. Az egyetlen impulzus a műanyag kaspóban szomorkodó művirág lehetne, de az nem egy épületes látvány. Minden avitt , az ajtók némelyike vasból van, rozsdás. A csempék elöregedtek, renddel, tisztasággal nem lehet szembeszállni az évtizedek pusztításával.

A szabadtéri strandba valahogy nem harapott olyan mélyen az idő. A bokroknak, sövényeknek, fáknak jót tettek az évtizedek, a fürdős viszonylatban kicsi park összeért. A hangulat jó, de a napi adrenalinadagunkat nem innen fogjuk beszerezni. Egy régi úszó-, egy családi-, egy gyermek- és egy termálmedence áll rendelkezése a szabad ég alatt. Utóbbiban két dagonyaszerűség is működik. Más vízi impulzus nem nagyon érhet itt bennünket, sem gyermekeinket. Fapados strandról van szó fapados medencékkel és fapados büfékkel.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik