Ha távolról néznénk, Galaxisunk a térben komótosan forgó, hatalmas „kakaóscsigának” tűnne, amelyben négy széles spirálkart rajzolnak ki a fénylő csillagok. A mi Napunk az egyik spirálkar negyedénél helyezkedik el, s mintegy 250 millió év alatt tesz meg egy teljes kört a Tejútrendszer középpontja körül.
Ezt a középpontot gömb alakban fogják közre a galaxismag csillagai. A galaxis szimmetriasíkja pedig – az a sík, amelyben forog – olyasféle por- és gázfelhőkkel van teli, amilyenekből a Nap is keletkezett valaha. Ez a por és gáz a látható fényt elnyeli ugyan, de a rádióhullámokat vagy az infravörös sugárzást átengedi.
Az amerikai Wisconsin Egyetem csillagászai ezért is vizsgálták a NASA infra tartományban kutakodó űrteleszkópja, a Spitzer segítségével galaxisunk magját. A kutatók körülbelül 30 millió csillag fényét gyűjtötték be, amelyek alapján aztán megalkották galaxismagunk részletes szerkezetét.
A közönséges spirálgalaxisokkal ellentétben Tejútrendszerünk magjában egy centrális egyenes rajzolódik ki. A becslések szerint hossza durván 27 ezer fényév, azaz körülbelül 7 ezer fényévvel hosszabb, mint azt korábban feltételezték.
A sáv relatíve idős, vörös csillagokból áll. A sáv körülbelül 45 fokos szöget zár be a Napunkat a galaxismaggal összekötő egyenessel. Korábban felmerült az is, hogy galaxismagunkra nem egyenes hanem ellipszis alakú struktúra jellemző, most azonban ezt a teóriát egyértelműen megcáfolták. A Wisconsin Egyetem kutatói a felfedezésről az Astrophysical Journal Letters című szaklapban számolnak be.
