Élet-Stílus

Vasárnapi punkok a Szigeten (képgaléria)

A punklelkű alkalmazottaknak korán fellőtték a pizsamát vasárnap, de addig szinte mindent megkaphattak, amire egész évben vágytak.

Mindjárt a korai órákban a húrok közé csapott a Toy Dolls, akik a társadalmat gyűlölő és felforgató punk-csapatok után vidámságot hoztak a műfajba. A zenekar ki tudja hanyadik utolsó turnéján az A38-as buli után visszalátogatott hozzánk. Természetesen most is hozták a formájukat, és komoly ugrálásra késztették a Nagyszínpad előtt összegyűlt tömeget.

A punklelkű közönség számára a Toy Dolls azonban csak előjátéknak bizonyult a Juliette and the Lickshez, amely alighanem a nap (ha nem a fesztivál) koncertje volt. A hollywoodi sztár, Juliette Lewis egyrészt egyáltalán nem viselkedett sztárként, másrészt tökéletesen megfelelt a Született gyilkosokban kialakult vadócszerepnek. Most kiderült, hogy ez nem csak arculattervezés eredménye: szívből, zsigerből nyomott hamisítatlan punk-rockot. Néhol a Sziget nagy punknagymamáját és punknagypapáját Patti Smith-t és Iggy Popot idézte rekedtes hangjával és energiájával. Ezt a közönség is értékelte, és nem is akarta elengedni. És tényleg, melyik hollywoodi sztár engedhetné meg magának, hogy a közönség közé veti magát és szörföl a kézerdőn.

Ezután már nem volt egyszerű dolga a Kispál és a Borznak, hogy fenntartsa a tetőfokon lévő hangulatot. Nem is erőlködtek különösen: a szűkös időkeretben lenyomtak egy teljesen korrekt Kispál-koncertet. Bár új számokat nem hallottunk, a régiek átirata azért a hardcore rajongóknak is adott némi zenei táplálékot. És persze a fílingérzés a lényeg, a közös éneklés, tánc, satöbbi.

Lehet, hogy a zenei szakma megvetése fog üldözni ezentúl, és a nyakamba követ kötve lehajítanak a K-hídról, de a nap nagy meglepetésének szánt trónörökös Franz Ferdinand beváltatlan csekk maradt. Már annyira örültem, hogy véget ért a szintipop-gitárpop korszaka, és most a Franciék képében újra elődugta fejét, némi Talking Headses beütéssel, a mai igényekre hangolva. Biztosan csak velem van a gond. Számomra az Oasis és a Blur sem jelentett mérföldkövet a könnyűzene országútján.

Az első három szám után persze lehet, hogy a csapat zenei revelációt hajtott végre, de ezt mi már nem vártuk ki. Fogyasztottunk némi csülköt és fröccsöt aranyáron. Belehallgatunk az Úzgin Űverbe a Bahiába (ami mind a mai napig üt) és hazatoltuk a biciklit. Hétfőn munka. Nekünk sem a legyek hordják össze.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik