A napenergiával működő műhold nem csupán tudományos eszközként, de 3 méteres antennájával kommunikációs műholdként is szolgál majd a jövő leszállóegységei által felsugárzott adathalmaz átjátszásával. Mindenképpen szót kell ejtenünk az MRO műszerezettségéről, elsőként arról a hatalmas, 1,2 gigapixeles kameráról, ami egy konyhaasztal méretű objektumot is lencsevégre tud kapni, ha a küldetés úgy kívánja. A műhold 34 terabitnyi adatot fog küldetése során lesugározni a Földre, ami három-négyszerese a már most is a Mars körül keringő két NASA szondának.
A MOR fellövése
A NASA jellemzése szerint az MRO egy időjárási szonda, földtani felderítő, kommunikációs műhold egyben és kulcsszerepet játszik a lehetséges leszállóhelyek, veszélyek és erőforrások felkutatásában a jövő expedíciói számára. Ilyenek lesznek a 2008-ban földet érő Phoenix küldetés és a Mars Science Laboratory, egy nukleáris meghajtású marsjáró, ami 2010-ben landolhat.
Az űreszköz indítása nem volt zökkenőmentes, háromszor kellett elhalasztani a kilövést, az utolsó probléma egy szoftver meghibásodásnak volt köszönhető, amit egy közeli villámcsapás okozott. Maga a fellövés és a műhold leválása azonban már simán zajlott, így az öt éven át dolgozó mérnökök némileg megkönnyebbülhettek. Innentől számítva hét hónap és közel 500 millió kilométer utazás vár az MRO-ra, ami előreláthatóan jövő márciusban éri el a bolygót.
Ott miután átrepült a bolygó déli sarkköre felett 25 percre bekapcsolja 6 főhajtóművét, ami megközelítőleg óránkénti 3520 kilométeres sebességre lassítja le. Ez nagyjából elegendő lesz a Mars gravitációjának, hogy egy hosszan elnyújtott elliptikus pályán foglyul ejtse az űreszközt.
Az első bolygó körüli pálya alsó magassága 298 kilométer lesz, míg a felső 48000 kilométer. Az ezt követő hat hónapban az MRO minden körben bekapcsolja hajtóműveit a pálya csúcsán, ami ismétlődő kismagasságú áthaladásokat eredményez a bolygó felső légkörében. Ez a fékezési manőver biztosítja azt a légköri súrlódást, ami egy nagyjából 320 kilométer magasságú, kör alakú pálya kialakításához szükséges. Ez a manőversorozat a marskörüli pályára állásnál is kritikusabb pontja a küldetésnek, itt ugyanis a legkisebb a hibahatár.
Az utolsó pályakör finomra hangolása és a műszerek bekalibrálása 2006 novemberétől kétévnyi tudományos munka kezdetét jelenti. Az MRO által a lesugárzott hatalmas adatmennyiség minden eddiginél jobb betekintést enged a Mars történetébe és mindennapjaiba, illetve a bolygó végre egységes egészként tárulhat elénk.
A technológia csúcsa
Az MRO sávszélességének nagy részét a Ball Aerospace által épített HiRSE (Nagy Felbontású Képrögzítő Tudományos Kísérlet) kamera emészti majd fel. A már említett műszer egy félméteres elsődleges tükörrel és 14 CCD detektorral büszkélkedhet, ez az eddig legnagyobb kamera, amit földkörüli pályán túli műveletben alkalmaznak. Az eszközt felügyelő Alfred McEwen szerint alapvetően olyan ez, mint egy méretes digitális fényképezőgép, ám a HiRSE rendelkezik egy elsődleges tükörrel is, ezenkívül itt a pixeleket már nem megában, hanem gigában tartják számon.
A képfeldolgozó csapat 1000 nagyfelbontású és 9000 alacsonyabb felbontású felvételt tervez a küldetés első fázisára. A nagyfelbontású képeken akár egy méter átmérőjű felszíni jegyek is kivehetők lesznek. A kamerával készített öt és félméteres Mars tereprészletek 20000×60000 pixeles képek lesznek, azaz 1200 hagyományos monitort kellene összeállítani, hogy teljes felbontásukban élvezhessük a felvételeket. A szondán elhelyezett Compact Reconnaissance Imaging Spectrometer olyan ásványok után kutat, melyek víz jelenlétében alakulhattak ki.
A Mars Color Imager globális áttekintést ad a teljes bolygóról, változó légköréről, míg a Mars Climate Sounder a légköri vízpárát, port és jeget követi majd nyomon. Az MRO nem csupán a bolygó látható dolgaira fókuszál. A Shallow Subsurface Radar több mint egy kilométeres mélységbe hatol be a felszín alá, jéglelőhelyek után kutatva. Michael Meyer, a NASA Mars felderítési programjának vezető tudósa szerint az MRO meg fogja adni a választ a régi vitás kérdésre, azaz kialakulhatott-e valaha is élet a bolygón, illetve ha nem, akkor mi gátolta ebben.
