A csapat élő teljesítményének ismeretében azt viszont senki sem állíthatja, hogy már a koncert után öt perccel nem indul majd meg újra a könyörgés a szlogen nüánsznyi változásával (úgyis mint: “Megint” Kornt a Szigetre! vagy “Minden évben” Kornt a Szigetre!), de ezzel nem tisztünk foglalkozni. Tisztünk szerint, ugyebár, a zenekart kéne bemutatnunk és ajánlanunk – a kérdés csak az, hogy mivel tudnánk bármi újat is mondani? Azzal aligha, hogy ők a mélyre hangolt héthúros gitárokról, csattogó bőgőről, frusztrált énekről szóló, derékból hajolgatós nu metal atyjai, miként azzal sem, hogy első két klasszikus albumuk hatalmas lavinát indított el a kemény zenék világában.
A későbbi heveny hiphoposodásuk, majd az azt követő pszichedéliába hajlásuk és az eddigi legfrissebb fejleménynek számító, szimpla rockosodásuk nyilván dokumentálva van nélkülünk is minden érdekelt lemezgyűjteményében, s nem újdonság a szeptemberben érkező hetedik album híre, valamint a gitáros Head megtérése és kilépése sem. Talán az egyetlen tűrhető értékű adu a kezünkben az a még viszonylag friss hír, miszerint ennek ellenére sem négyesben érkezik hozzánk a zenekar, a másodgitárosnak bevett Rob Pattersont (ex-Otep) viszont csak backstage passel lehet majd látni, ugyanis a pódiumra így is csak Jonathan, Fieldy, Munky és David fognak kilépni.
Most pedig, hogy már ezt is kijátszottuk, és a hely is betelt, csukjuk be együtt az Exitet, és fáradjunk a nagyszínpad elé, mert (innentől már ajánlunk) a Kornt bizony látni kell.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
