Az angol születésű bányamérnök és feltaláló, John Blenkinsop 1811-ben Middletonban alkotta meg a világ első fogaskerekűjét. Az új masinát 1812. augusztus 12-én állították először üzembe, így könnyítve meg a meredek hegyre való feljutást.
A szerkezetet azonban személyszállításban csak jóval később kezdték alkalmazni: 1869-ben az amerikai Washington-hegyen használták utaztatásra a világon első ízben. Európában két évvel később kezdték alkalmazni a fogaskerekűt, elsősorban Nikolaus Riggenbach-nak köszönhetően. A svájci feltaláló tervei alapján megalkották a Vitznau-Rigi vonalat, ahol 1871-ben pályára állították a kontinens első fogaskerekűjét.
Azonban nemcsak a kontinens első fogaskerekűje köthető Svájchoz, hanem a legmeredekebb fogaspálya is ott található. A 48 fokos meredekséggel büszkélkedő, Luzern közelében található, Eduard Locher által tervezett Pilátus-pályát 1889-ban nyitották meg. Később is a Locher-rendszert használták mindig, amikor a meredekség túlságosan nagy kihívást jelentett, és féltek, hogy a kerekek kicsúsznak a sínekből.
Figyelemre méltó az a tény is, hogy a világ legismertebb fogaskerekű-rendszer kidolgozói közül négy svájci volt: Carl Roman Abt, Eduard Locher, Niklaus Riggenbach és Emil Strub. Magyarországon az 1874-ben üzembe helyezett, 1435 méteres szakaszon közlekedő fogaskerekű is a Strub-szisztéma szerint készült.
