És hinnétek-e, hogy a jó ideje elhunyt Marley nélkül turnézó zenekar
akkora “emlékbulikat” csinál, hogy közönségét egy-másfél órácskára
egyenest a valaha élt legnagyobb raszta forradalmár fénykorába, Trench
Townba röpíti? Pedig így van.
A zenekar a tavalyi Szerbia és Montenegró-i Exit Fesztiválon már
bizonyított. Aki akkor ott volt, tudja, miről van szó, és nem fog
hiányozni a koncertjükről idén sem. Akinek pedig nem volt még
szerencséje a The Wailershöz, okuljon a következő sorokból.
Az Aston “Familyman” Barrett vezette zenekar kezdetben, a ’60-as
években a Bob Marley mögött felsorakozó zenészek együttesét takarta.
Peter Toshsal és Bunny Livingstonnal (és több ízben Lee “Scratch”
Perryvel) ők csináltak reggae-t a skából, hogy aztán lemezeikből a
hatvanas és hetvenes években több mint kétszázötven milliót adjanak el
minden idők legnagyobb karibi zenecsinálóivá téve magukat.
A 2004-es, 2005-ös turnéjukon Barrett mellett Earl “Wya” Lind (orgona),
Vin Gordon (pozan) és Glen DaCosta (szax) közreműködnek a “régiek”
közül, míg Gary “Nesta” Pine kísértetiesen marley-s hangjával varázsol
el, és persze a legnagyobb slágerekkel.
