Hogy mennyire kis darabkája azonban ez a dal annak, amit a három (ill.
ma már csak két) fej (Darren Emerson, Rick Smith és Karl Hyde) az
elmúlt húsz évben letett az asztalra, jól jelzi, hogy csak Underworld
néven hét nagylemezt legyártottak már.
A két stabil tag, Smith és Hyde a nyolcvanas évek eleje óta foglalkozik
kizárólag zenecsinálással. Kezdetben újhullámos zenekart futtattak
Freur néven, előbbi billentyűzött, utóbbi gitározott-kajabált. Aztán
némi kihagyás után más vizekre evezve született meg az Underworld. Első
két lemezük a New York-i Sire Recordsnál jelent meg, ám mivel ott és
akkor túl nagyot nem rúgtak a labdába, kis híján ott is hagyták az
ipart. Hogy ez mégsem így történt, Emersonnak köszönhető, aki a
legfrissebb elektronikus zenei áramlatokban lubickolva új életet tudott
lehelni a hazaköltözött projektbe. Rez című, már rendesen acid technó
kislemezük meg is rázta a szigetországot, amire az album, a
Dubnobasswithmyheadman (alapmű!) persze még rátett egy talicskányival.
“A technó leghangosabb rockzenekarának” a további nagylemezeknél csak
messze földön híres koncertjeik csináltak még nagyobb hírnevet: joggal
kiáltották már ki show-ikat több ízben a világ leglátványosabbjainak!
