A “kubai Nat King Cole”, akinek nemcsak szelíden szenvedélyes hangja, már-már félénkségbe átcsapó szerénysége vált fogalommá, hanem fehér sapkája is, amelytől a színpadon sem vált meg.
Ibrahim Ferrer 1927-ben született a kubai San Luisban, korán elárvult, 12 éves korától magának kellett gondoskodnia megélhetéstől. Bárokban kezdett el játszani, énekelni és 1955-ben Orquestra Chepin-Choven nevű együttesével nagy népszerűségre tett szert. Az El Platanar de Bartolo című dala a kor egyik legnagyobb kubai slágere lett. Később Benny More Orquestra Ritmo Orientalába lépett be, itt azonban csak egy lehetett a sok zenész közül. A mellőzésbe belefáradva 1991-ben visszavonult.
Szerencsére a zenerajongó német filmrendező, Wim Wenders és a kubai zene másik szerelmese, Ry Cooder amerikai gitáros rá tudta venni a többi, már-már elfelejtett “nagy öreggel” együtt, hogy ismét zenéljen és színpadra lépjen. A Buena Vista Social Club óriási szenzációt jelentett világszerte, nemcsak a lemezeken fedezte fel a világ a szigetország rejtett kincseit, hanem a legnagyobb koncerttermek is zsúfolásig megteltek koncertjeikre a New York-i Carnagie Halltól a londoni Royal Albert Hallig, Párizstól Tokióig.
Ibrahim Ferrer idei európai turnéját már betegen vállalta. Utoljára a franciaországi Marciac jazz-fesztiválján lépett fel. Csak utolsó lekötött koncertje után volt hajlandó hazatérni és befeküdni egy havannai kórházba súlyos gyomor- és bélpanaszokkal, de már késő volt.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
