Jeff Talley az egyik legjobb tárgyaló, akit túszsejtések esetén szoktak bevetni: higgadt, laza, tűpontos, és remek pszichológiai érzékkel rendelkezik. Ahogyan az az ilyen überfasza tárgyalókkal lenni szokott, Jeff is elbukik egy melót, azt a melót, amit mindennél jobban szeretett volna megoldani, mert egy kisgyermek élete forgott kockán. Mi jöhet ezután? Kisváros természetesen, évekig tartó lelkiismeret-furdalás, önvád és egy unalmas, kispolgári élet. No meg egy elhanyagolt család, tönkremenő házasság.
Aztán – ahogyan az már az ilyen helyzetekben lenni szokott – váratlanul beüt a kénköves ménkű három tizenéves hülye gyerek személyében, akik a helyi, komoly maffiakapcsolatokkal rendelkező könyvelő autóját próbálják lenyúlni. Csak a dolog máshogy sül el, és a könyvelőt (Kevin Pollak játssza, szokásához híven pontosan, ám kicsit rutinszerűen) a két gyerekkel együtt túszul ejtik, és a Pentagonhoz hasonló biztonsági rendszerrel ellátott házba beveszik magukat.
Bruce Willis leadja a melót a megyeieknek, és menne haza, hogy helyre tolja kicsit a házasságát – csakhogy közben nagyon komoly, nagyon profi és nagyon kíméletlen arcok elrabolják a feleséget meg a lányt, és arra kérik Talleyt, hogy, ugyan, tegyen nekik egy kis szívességet, és hozzon ki a házból egy nagyon-nagyon fontos DVD-t, különben természetesen megölik a feleségét.
A kissé klisészerű, de rendesen elkészített kulisszák a helyükön, indulhat egy klasszikus akciókrimi, és aki nem vár valami egetverően sokat egy ilyen filmtől, mint hogy a rendelkezésre álló bő másfél órát izgalmasan szórakoztatóvá tegye, az nem fog csalódni: semmi különleges, “csak” egy rendesen összepakolt film remek tempóval, korrekt csavarokkal. Aki meg a negyvenfokos melegben világmegváltást szeretne és filmtörténeti epifániát, az magára vessen.
– LeChuck –
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
