A műkincsvédelem a múzeumok gondja
Minden múzeum alapvető feladata a kulturális örökség védelme. A kulturális tárca sajtóosztálya szerint elsősorban a múzeumok vezetőségének a hatásköre gondoskodni az intézmények, és az azokban fellelhető műtárgyak biztosításáról. Azért saját hatáskör a vezetőség döntése, mert minden múzeum a gazdálkodás megszervezésének módja, valamint az előirányzatok feletti rendelkezési jogosultság szempontjából a gazdálkodási jogkör szerint önálló, teljes jogkörrel rendelkező központi költségvetési szerv.
Az NKÖM szerint világszerte nem gyakorlat a múzeumok teljes körű biztosítása, ezt általában forráshiány miatt nem tudják megoldani az intézmények. Olyan esetekben gyakorlat a biztosítás, amikor a tárlat egyes részeit kölcsönadják más intézményeknek – ez kötelező is, és ilyenkor általában a fogadó intézmény fedezi a költségeket.
Az NKÖM azt teheti, hogy a kockázati tényezőket csökkenti, tehát a tűz és víz, illetve a kártevők okozta károk elleni fejlesztésekre biztosítanak forrásokat. A sajtóosztály szerint erre rengeteg állami támogatás létezik, amit pályázati úton lehet elnyerni.
Dan Brown „A da Vinci kód” című bestsellerében hosszasan mesél olvasóinak a világ egyik legnagyobb, legtöbb és legértékesebb műkinccsel büszkélkedhető múzeumáról, a párizsi Louvre-ról. Megtudhatjuk, hogy a Louvre milyen óvintézkedéseket tett annak érdekében, hogy felbecsülhetetlen értékű műkincsei – köztük da Vinci Mona Lisa-ja – biztonságban legyenek.
A high-tech biztonsági berendezések azonban gyakran csak megtévesztésül szolgálnak. Ugyanis a nappali és az éjjeli látogatókat is „figyelő” kamera-sokadalom mindössze ügyes trükk a tudatlan rabló elriasztására. A berendezések ugyanis nem működnek: ekkora területen rengeteg ember kellene csak ahhoz, hogy monitorokat figyeljék. De a felhalmozódó rengeteg adathordozó tárolása is megoldhatatlan feladat lenne egy-két hét elteltével.
A Louvre-t Magyarországon példaként felhozni persze nem feltétlenül vezet eredményre. Feltehető ugyanis, hogy a Louvre éves biztonsági költségvetéséből hazánk összes múzeuma ki tudná fizetni a hasonló célra fordított összegeket.
Azonban, ha egy betöréskor eltűnne egy felbecsülhetetlen értékű műtárgy, akkor legalább annak biztosítása vigaszt nyújthatna a múzeum számára. A biztosítás fontossága már nem egyszer bebizonyosodott – sajnos az esetek többségében túl későn. Magyarországon a múzeumok többsége nem köt biztosítást még egy olyan, kiemelt rizikófaktorú esemény esetében sem, mint a június 25-i múzeumok éjszakája.
A magyar valóság
A hazai múzeumok helyzetét jól tükrözi a Közlekedési Múzeum honlapján olvasható dokumentum, amely az intézmény tavalyi évének pénzügyi helyzetét értékeli. E szerint a múzeumnak köztartozásai nincsenek, jelentősebb likviditási gondjai nem voltak. A múzeum területén időszakos kiállítási helyeket alakítottak ki, amelyeket a látogatók csak térítés ellenében látogathattak. A bérbeadási feltételeket is kedvezőbbé tette az érdeklődők számára az intézmény.
Ám az állandó szigorítások és elvonások kétségessé teszik a jövőt – fogalmaz a dokumentum. Ilyen helyzetben kérdéses, hogyan, milyen forrásból különíthetne el pénzt biztosításra a múzeum?
Nincs rá keret
Július 25-e hazánkban a Múzeumok Éjszakája. Ilyenkor élményre éhes közönség lepi el a múzeumok termeit éjszaka. A FigyelőNet utánajárt, vajon hogyan készültek a múzeumok az eseményre, hiszen ilyenkor megnő például a műkincsek megrongálódásának esélye.
Nincs rá keret a költségvetésünkben – válaszolta kérdésünkre Kocsis Józsefné, a Nemzeti Múzeum pénzügyi vezetőjének helyettese. Ezért itt inkább a megelőzésre helyezik a hangsúlyt: fegyveres biztonsági őrök a nap 24 órájában teljesítenek szolgálatot, valamint minden kiállított tárgyat, vitrint komoly biztonsági rendszer véd.
Már az is komoly költséget emészt fel, hogy a biztonsági berendezések beszerzése és karbantartása szakszerű legyen – tette hozzá a pénzügyi szakember. Ezért a Nemzeti Múzeum speciális esetben köt csak biztosítást műtárgyaira. Amennyiben a múzeum kölcsön ad, vagy fogad más múzeumok tulajdonában levő műkincseket, akkor azokra kötelező biztosítást kötni.
Ennek részleteit az aktuális megállapodás tartalmazza, de nem ritka, hogy állami garanciát kapnak azon múzeumok, amelyek egy kiállítás időtartamára kölcsön adják műkincseiket a Nemzeti Múzeumnak.
A honvédelem precízebb
A múzeum először vett részt a Múzeumok éjszakáján, és mindössze egy kiállítást tartottak nyitva délután 6 óra után – mondta el Szigeti Piros János, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum sajtóosztályának munkatársa. Miután egy kiállítás volt, így a múzeum fegyveres őrei nagyobb számban lehettek jelen, mint egy átlagos kiállítás esetében. A biztonságot a szokásos elektronikus érzékelők mellett az is növeli, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum mintegy harminc katonatisztje is jelen volt az esemény alkalmából.
Megtudtuk azt is, hogy a honvédelem precízebb, pontosabb sok tekintetben, mint a civil cégek, ugyanis a minisztérium központilag köt minden évben biztosítást az összes minisztériumi szervre. Rongálás, lopás ellen tehát az intézmény védve van
A Nemzeti Galéria mindenre felkészült
A Nemzeti Galériának már nagy tapasztalata van hatalmas tömegek biztonságos kiszolgálásában, hiszen az éppen látható Munkácsy kiállítás csak a múzeumok éjszakájának időpontjáig mintegy 190 ezer látogatót vonzott – tájékoztatott Demeter Judit, a múzeum PR-menedzsere. Az első sztárrendezvény még az 1993-ban megrendezett Picasso kiállítás volt. A mostani kiállítás kapcsán is hatalmas az érdeklődés – minden nap a Savoyai szoborig áll a sor. Ráadásul most érkezett hozzájuk egy eddig elveszettnek hitt Munkácsy kép, a „Lusta inas”, ami további érdeklődőket vonz.
A múzeum biztonsági infrastruktúrája hagy kívánnivalót maga után, ám ezt a fegyveres biztonsági őrök és teremőrök számának növelésével kompenzálják. A biztonság érdekében egyszerre csak 120 látogatót engednek be, azaz „zsilipelnek” – mondta el a szakember. A kiállításnak emellett kiemelt biztosítása van az Uniqa Biztosító társaságnál. Demeter elmondása szerint a Galéria mintegy 100 ezer műtárgya általános biztosítással is rendelkezik.
Túl nagy az érték a biztosításhoz
Dárdai László, a Szépművészeti Múzeum őrségparancsnoka szerint a nagy értékű műkincsekre nincs biztosítás, mert nincs az a biztosító, amely bevállalná azt ilyen „horribilis” értékű műkincsekre. Az őrségparancsnok szerint a rongálást egyetlen múzeum sem tudja kizárni – erre a biztonsági osztály a lehető legjobban felkészül, a teremőrök külön kiképzést kapnak.
Véletlenszerű rongálásra volt ugyan már eset: előfordult , hogy gyerekek, játék közben rongáltak meg valamit, vagy valaki rosszul lett, és nekiesett egy műtárgynak. Ilyenkor a múzeum vezetősége dönti el, az értéktől függően, hogy kártérítési igénnyel lép-e fel. Abban az esetben, ha megállapítható a kárt okozó személy felelőssége, akkor igényt tartanak a kártérítésre.
Dárdai László szerint a Múzeumok Éjszakáján biztos, hogy nagyobb a rizikófaktor, mert nem a megszokott nyitva tartással várja a látogatókat a múzeum, ráadásul rendezvények is vannak, és nem csak a szokványos múzeumi tevékenység folyik.
Kikerülni a magánszférát
Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója szerint a műkincsek gyakorlatilag folyamatosan veszélyben vannak minden múzeumban. A Szépművészetiben ezermilliárd forintos a műkincsállomány becsült értéke. Az igazgató is úgy látja, nem lehet kizárni azt, hogy egyesek szemet vetnek ezekre, és el is tudják tulajdonítani. Példaként említette a bécsi Kunsthistorisches Musemból másfél éve ellopott Cellini-sótartót, az ötvös művészet „Mona Lisaját”. Akkor a tolvajok a múzeum felújítása idején, az állványokon jutottak be, csakúgy, mint 1983-ban a Szépművészetibe, ahonnan a Raffaelo-képeket vitték el. A Cellini-sótartó ügyében a mai napig nincs megállapodás a múzeum és a biztosító között.
Baán szerint a biztosításokat a lehető legszéleskörűbbé kellene tenni, jó lenne, ha az állami múzeumok az aktív védelemre sokkal többet tudnának fordítani, persze ésszerű keretek között. A főigazgató szerint egyébként Európában egyre inkább gyakorlat az, hogy a magánszférát kikerülve, a műkincsek utaztatásánál az utaztató állam garanciát vállal, ahelyett, hogy biztosítást kötne. Ebben elindult egy EU-párbeszéd is, mivel jelentős összegek kerültek ki a közszférából ilyen formában.
Nem jellemző a műkincs-biztosítás
Általánosságban elmondható, hogy a nagy közgyűjtemények nem csak Magyarországon, de sehol a világon nem kötnek átfogó biztosítást a tulajdonukban levő műtárgyakra. Túl nagy lenne a biztosítás értéke, így inkább a megőrzésre törekednek. Biztosítást akkor kötnek, ha a műkincsek kikerülnek a múzeumból – mondta el a FigyelőNet kérdésére Jaksa Éva, a biztosító társaság műtárgybiztosítással foglalkozó munkatársa.
A magyar gyakorlat szerint a közgyűjtemények egymástól nem szoktak biztosítást kérni. Amennyiben valami balul üt ki, a szükséges javításokat elvégzik maguk – de e folyamat megfordulni látszik. Egyre több kiállításra kötnek biztosítást – tudtuk meg.
Biztosítani – üzlet
A szakember elmondása szerint egyes műkincsek, kiállítások biztosítása nagyon jó üzlet, ugyanis alacsony a valószínűsége az esetleges rongálódásnak. E mellett nagyon szigorúak az előírások: a szállítás módja, a műkincs kiállításának módja (hőmérséklet, levegő minőség, stb.) mind előre meghatározásra kerülnek a szerződésben.
A fentiek ellenére természetesen előfordulhat, hogy a szállítás közben egy autóbalesetben, vagy emberi hanyagság miatt, esetleg a látogatók egy rossz mozdulata következtében megrongálódik a műtárgy, de lopás szinte sosem történik.
A legnagyobb gondok érdekes módon a kortárs kiállításokkal szoktak lenni – ezek ugyanis kisebb értéket képviselnek, így nem vigyáznak rá olyan intenzitással és biztonsági technikával, mint szokás. Ráadásul ezek anyaga is sérülékenyebb. Egy gipsz szobor egy rossz mozdulat eredményeként akár helyrehozhatatlan károkat is szenvedhet. Ilyenkor a restauráció költségei a biztosítót terhelik, ám ha a kár jóvátehetetlen, akkor a kiállított műtárgy értékének teljes összegét kénytelenek kifizetni.
