A múlt héten pontot tett a parlament a 2001-es villamosenergia–törvény (VET) közel egy éve tartó módosítási folyamatára. A környezetbarát, megújuló energiaforrások elterjesztésében kulcsszerepet játszó törvény szeptemberben életbe lépő módosításának megítélése a megújulók szempontjából nagyon ellentmondásos. A VET fő célja az volt, hogy a hazai szabályozás megfeleljen az EU energiapiaci liberalizációs irányelvének. Ez a törvény és végrehajtási rendeletei teremtették meg a környezetbarát villamosenergia-termelés alapját. Az elmúlt 4 évben (8 darab szélturbinától, és az óriási szennyezés miatt egyébként is technológiaváltási kényszerben lévő 3 darab biomassza-erőműtől eltekintve) nem következett be látványos fejlődés a területen.
A VET módosítása számos kérdésben jelenthet előrelépést a megújulók számára. Az egyik legfontosabb az átvételi áras rendszer működése, és maga az átvételi ár. Szerdahelyi György – a GKM főosztályvezetője – szerint teljesen új elem, hogy törvényi szintű jogszabályban rögzítették a meglehetősen magas (kilowattóránként 23 forintos) átvételi árat. Ez lényeges emelkedés a 2004-es 18,70-es átlaghoz képest. Korábban ezt az ármeghatározó hatóság (a Magyar Energia Hivatal javaslata alapján a GKM) évente akár többször is, rendeletben határozta meg, amikor is egyrészt az inflációval korrigálta az árat, másrészt egyedi eseteket is figyelembe vett. (Így kapták az említett biomassza-erőművek esetenként az átlagár többszörösét.) A változások a befektetői biztonságot és a megtérülés sebességét nagyban fogják növelni.
Vass Zoltán – a Megújuló Energia Ipari Társaság (MEIT) elnöke – véleménye, hogy bár a 23 forint már tükrözi a megújulók által elkerült környezetszennyezés költségeit is, a megújuló technológiák térnyeréséhez egy korrekt ár üdvözölendő rögzítése nem elegendő lépés. Vass szerint a fontos az lenne, hogy egy jól átgondolt, hosszú távú átvételiár-rendszer alakuljon ki, amely diszkriminációmentesen segíti a környezetbarát villamosenergia-termelést, de nem terheli túl a villamosenergia-fogyasztókat sem. Sok szakember, és a kötelező átvételen alapuló rendszer ellenzői szerint Magyarországon nagy problémát jelenthet a szisztéma árnövelő hatása, mely a fogyasztókra terheli a támogatás költségét.
A MEIT elnöke szerint a legnagyobb probléma, hogy a költségterhekért sokan, erősen túlzóan a megújulókat okolják. Az átvételi áras rendszer fedezete (úgynevezett KÁP) ugyanis a rendszerhasználatért fizetett díjba van beépítve, melynek tavalyi 16 milliárdos alapjából a megújulók mindössze 34 százalékot (ha pedig a három nagy biomassza-erőművet is kivesszük, 2,4 százalékot) vittek el, a többi a gázzal üzemelő kiserőműveket támogatta. Ilyen értelemben talán még fontosabb lesz az átlagár – technológiák, projektek és zónaidők közötti – felosztását szabályozó, valamint az átvétel garantálásának határidejéről szóló rendelet. A törvényben ugyanis a termelt áram átvételi kötelezettsége projektélettartamra szól. A korábbi szabályok szerint 2010-ig volt garantált az átvétel, ami a legtöbb projekt megtérülését távolról sem biztosította. Ezen határidő kitolása – valószínűleg 2015-ig – egy később megalkotandó rendeletben lesz rögzítve. Ennek pontos idejéről az illetékesektől egyelőre nem kaptunk felvilágosítást.
A törvényből kikerült a 100 kilowatt alatti kiserőművek hálózatra csatlakozásból való kizárása, viszont – az Energia Hivatal hatáskörébe helyezve – egyszerűsített engedélyhez kötik a hálózatra termelést. A jogszabály ezzel újabb adminisztratív terhet tesz a megújuló projektek fejlesztőinek a – sokszor ellentmondásos engedélyezési-szabályozási rendszertől már egyébként is görnyedező – vállára. Fejlesztők véleménye szerint alapvető lenne, hogy legalább a törvény életbelépésével egy időben megjelenjenek az egyszerűsített engedélyezés kritériumai, hiszen akár évekig tartó, több 10 millió forintba kerülő engedélyezési, mérési, tervezési munkák válhatnak feleslegessé, ha az államigazgatás késlekedik.
Szintén könnyítés lehet, hogy az „időjárásfüggő termelők” nem büntethetők, amennyiben nem tartják a menetrendet. Ez elsősorban a szélenergiára vonatkozik, mivel a napelemes villamosenergia-termelés széles körű elterjedése a közeljövőben még nem várható. A GKM véleménye szerint ezért továbbra is fontos kérdés, hogy a hagyományos erőműveknél kisebb menetrendtartó képességű kiserőművek – elsősorban a szélturbinák – ne terheljék túl a villamosenergia-rendszert. Ez egybecseng a rendszerirányító MAVIR sokat hangoztatott véleményével, miszerint a magyar villamosenergia-rendszer legfeljebb 200 megawattnyi szélkapacitást képes befogadni a rendszerbiztonság veszélyeztetése nélkül, mivel a szélturbinák kiszámíthatatlanul termelnek a hálózatra. Szélenergetikai szakértők sokszor vitatják ezen állítást. Az osztrák rendszerirányító szerint Ausztriában például a szélturbinák termelését a fejlett időjárás-előrejelző rendszer segítségével már 86 százalékos pontossággal előre tudják jelezni, így a termelés ilyen farmok esetén már csak órás szinten ingadozik, tehát viszonylag könnyen szabályozható. Ugyanakkor Magyarországon még csúcsidőben is 20-30 százalékosos túlkapacitás van, hiszen a körülbelül 8500 megawatt beépített teljesítménnyel maximum 6500 megawatt csúcsigény áll szemben.
Mivel a villamosenergia-piac szabályrendszerét 2007-ig – a teljes piacnyitás miatt – úgyis meg kell majd változtatni, sokan sürgetik az átfogó energiapolitikai koncepció, és ezen belül egy határozott megújuló stratégia létrejöttét. Ezek nélkül ugyanis – a VET idei módosításához hasonlóan – minden csak toldozás-foldozás, amely sem a befektetők, sem a villamosenergia-fogyasztók érdekét nem szolgálja.
