A történész szerint az Explorer névre hallgató korai tengeralattjáró egyértelműen Nemo kapitány Nautilus nevű tengeralattjárójára hasonlít.
„Miközben Panama partjainál éppen hajóroncsok és különféle erődítmények után kutattam, kaptam egy telefont a Kanadai Hajózási Múzeumból: arra kértek, hogy keressem meg az amerikai polgárháború idején Panama partjainál elsüllyedt tengeralattjáró, az Explorer roncsait” – számolt be a The Times című angol lapnak John Blashford-Snell, aki egy tudományos kutatótársaság (Scientific Exploration Society) vezetője is egyben.
Az amerikai polgárháború egyik tengeralattjárója
Bár tudósok már régóta feltételezik azt, hogy valahol Közép-Amerika partjainál rostokol a tenger fenekén az Explorer, ám mindezidáig pontos helyét nem sikerült meghatározni. Blashford-Snell is halott már az 1864-ben megépített merülő hajóról, ám beszámolója szerint ő maga is úgy tudta, hogy Panama közelében csak értéktelen hajóroncsokat találni, így sok sikert nem várt az expedíciótól. Csakhogy amikor elkezdtek kutakodni a Panama-csatornától mintegy 80 km-re délre, akkor fedezték fel, hogy a területen található roncsok bizony idősebbek annál, mint azt feltételezték.
Szakértők egybehangzó véleménye szerint a 10 méter hosszú roncs a kor technikai fejlettségét tekintve viszonylag magas színvonalon volt megépítve. Legénysége a leírások szerint egy különleges lázban halt meg, ám szakértők a különleges lázat gyakorlatilag az akkoriban még nem túl közismert keszonbetegséggel azonosítják. A víz alatti járművet egyébként egy Julius Kroehl nevű feltaláló szerkesztette az amerikai polgárháború idején a déliek számára, ám bevetésére ismeretlen okokból sohasem került sor. Ehelyett a közép-amerikai ország partjainál gyöngyhalászat céljaira használták, mivel egy különleges berendezése révén a legénység a tenger szintje alatt is elhagyhatta a fedélzetét.
Tengeralatti séta 1864-ben
Egy kis kapszula segítségével ugyanis az Explorer-ből kiszállva a legénység könnyedén gyűjthette be a tenger fenekén megbúvó értékes gyöngyöket. Ez a szerkezet nagy mértékben hasonlít ahhoz a gépezethez, melyet Verne az 1870-ben megjelent Nemo kapitányban ír le. Nemo kapitány Nautilus nevű tengeralattjárójából ugyanis úgy tud kiszállni a tenger fenekén, hogy a kis szerkezet segítségével könnyűszerrel vizsgálhatja a tengerfenék adottságait is. Bár Nemo kapitány különleges gépe arra is képes volt, hogy a tengeralattjárót maga után hívja, Blashford-Snell szerint az Explorer nagyon is hasonlít a Nautilus-hoz.
Wyn Davies, az egyik legismertebb hajózás történetével foglalkozó brit kutató, egyetért Blashford-Snell-el: lehetséges, hogy Verne hallott az Explorer-ről, és innen merített inspirációt a Nemo kapitány megírásához. Azért is könnyen elképzelhető a dolog, mivel akkoriban még nem létezett hadititok, sőt a tengeralattjárók tervezőinek a nyilvánosság felhasználásával kellett lobbizniuk azért, hogy megvegyék tőlük találmányukat. Így aztán Verne minden bizonnyal hallhatott az Explorer-ről is. Erre utal a tengeri sétára alkalmas szerkezeten túl a tengeralattjáró cigaretta-formájú alakja és a parancsnoki híd is.
Az első sikeres bevetés és Verne
Az első tengeralattjárót egyesek szerint még a 17. században építették meg – mégpedig az Oroszország és Lengyelország területén élő ukránok. Bár erről a szerkezetről valójában nincsenek hiteles források, annyi azért bizonyosnak tűnik: valóban foglalkoztak már a víz alatti hadijárművek tervezésének gondolatával a 17. században. Írásos források egy különleges szerkezetről tesznek említést, melyet 1620 körül a Temze folyóban próbáltak ki, ám a kísérlet sikerességéről már nem sokat tudunk.
Az első hadi célokra gyártott tengeralattjárót minden valószínűség szerint az amerikai függetlenségi háború idején készítették el. Ez a gépezet 1776. szeptember 7-én meg is kísérlete elsüllyeszteni a britek HMS Eagle nevű hadihajóját, ám mielőtt még célját elérte volna, legénységével együtt örökre a tenger fenekére süllyedt. Az első sikeres bevetésre aztán majd száz évet kellett várni: szintén Amerikában, a polgárháború idején egy hadművelet során a CSS Hunley nevű tengeralattjárónak sikerült elsüllyesztenie az északiak USS Housatonic nevű hadihajóját.
1864. február 18-án a nyolcfős személyzet révén kézihajtással közlekedő CSS Hunley sikeresen helyezte el a robbanószerkezetet az északiak hadihajóján, a USS Housatonic pedig nem sokkal később ténylegesen fel is robbant. Csakhogy maga a Hunley sem élte túl a támadást, ugyanis a helyszíntől távolodóban szintén elsüllyedt. Verne minden valószínűség szerint hallhatott erről a támadásról is, bár kétségkívül az is igaz: fantáziája jóval a valóság előtt járt, hiszen a Nautilust nem az akkoriban még megszokott emberi erő hajtotta, hanem – az akkor még elképzelhetetlennek tűnő elektromosság.
