Körülbelül egy éve lett tőzsdei cég a Google, és némi hullámzás után az IT-piac egyik legvonzóbb befektetésévé vált. Érzéki magasságban száll az árfolyama. Hiába a „Ne légy gonosz!” felszólítás a cég vezérlő elve, a tőzsdei cégeknek növekedniük kell.
A növekedés motorja az állandó fejlesztés, amire a Google úgy költ több mint 20 százaléknyit, hogy a fejlesztésben dolgozók egy teljes munkanapot annak szentelnek, amit ők akarnak. Előbb-utóbb azért megkérdezik tőlük, hogy milyen ötletük támadt, de a híresztelések szerint nem túl agresszíven. Mindenesetre Google-éknál tele az ötletzsák. A labs.google.com címen lelhetők fel a már nyilvánosságot érők.
Google News, Mail
Még a tőzsdei megjelenés előtt hozták ki előbb a hír-, később a levelezési szolgáltatást. Előbbi egy szerény kis hírgyűjtőként indult, ma már egy meglehetősen gazdag tartalmú lelőhely, már hivatkoznak is rá (lásd: PageRank – a Google alapítóinak találmánya a hivatkozások száma szerinti rangsorolás…) Újságíróknak aranybánya, mert nem a teljes weben, hanem a (Google által feltérképezett) híroldalakon keresi a megadott kifejezést.
Utóbbi pedig egy közönséges ingyenes levelező lenne – ha nem 2 GB (kétezer megabájt) lenne a tárterület fejenként, és 10 megabájt egy küldemény maximális mérete. Nincs ingyen ebéd, tehát ezért az alanynak el kell viselnie, hogy a levelei tartalmához illeszkedő témájú reklámokat kap, a szerény, szöveges Google-félékből (amelyekből a Google és részvényesei mégis jól megélnek).
A kritikusok szerint felháborító, hogy megszűnik a levéltitok a gmailen, a többiek pedig jól tudják, hogy a megengedett, sőt megkövetelt spamszűrő pont ugyanígy működik: egy szoftver átszűri a levelek tartalmát, és gépies elemzése eredményeképpen automatikus intézkedéseket tesz.
A Gmail pillanatnyilag a szélesebb nyilvánosság előtti tesztelésen megy át. Még nem jelentkezhet föl akárki, de sejthetően több százezerre tehető azok száma, akiket előzetes érdeklődésük alapján meghívtak, és mindegyikük további 50 ismerősét részesítheti a Gmail áldásaiban. Eredetileg csak 1 GB-os volt a Gmail, akkor növelték kétszeresre, amikor a Yahoo 2005. április közepén bejelentette: május közepétől 1 gigabájtos lesz.
A Google Mail egyik fő vonzóereje, hogy nincs dugulásig tömve reklámokkal, mint a Netscape Mail, vagy akár a mi kis Freemailünk. A másik, hogy a levelezést „beszélgetések” formájában tálalja: a kiinduló levelet a válaszokkal és viszonválaszokkal együtt látjuk. Vonzó szolgáltatás, hogy (kérésre) a levelek első sorát („snippet”-eket, szabadon: az aprólékot) feltünteti a listában. A szűkszavúaknak ki sem kell nyitni a küldeményt, ami a gyors kis üzenetváltások feldolgozását drámaian felgyorsítja.
Végül, de tényleg nem utolsósorban a Google keresőtechnológiája működik az immár betű szerint gigantikus postafiókunkban, a kapott, küldött és spam szekcióban egyaránt.
Google Maps, Keyhole
A Google Maps az általános keresőképességek természetes kiterjesztése a földrajzi megjelenítés felé. Mint minden egyszerű, emberi dolog, a térinformatikai szolgáltatás nagyságrendekkel nagyobb, gyorsabb, drágább eszközöket igényel – amit a Google-től rövidesen ingyen meg fogunk kapni. Egyelőre az Egyesült Államok és Anglia területe szerepel az adatbázisban.
Nem lehet túlbecsülni a szolgáltatás használati- (és reklám-)értékét. A keresőkifejezések a térképen működnek. Nyilván a Google pénzért fogja árulni, hogy mit hoz fel a térkép egy adott körzetben az aktuális nagyítástól függően. (Éttermek, mozik, stb. Címmel, telefonszámmal.) Mert az ugye természetes, hogy rá lehet közelíteni a térképre a kontinensnyi nagyítástól a négyzetkilométeres szomszédságig.
Ha bízhatunk a tervezők stílusérzékében, akkor a reklámok nem lesznek olyan pimaszul tolakodók, mint a kerületi „kisokos” kiadványoké, ahol egyes cégtáblák egész körzeteket takarnak le, értéktelenné téve a térképet magát. A számítógép hatékonyságát mutatja, hogy ha már térkép, akkor útvonalat is tervez a megadott kezdő- és célállomás között. S persze mindezt ingyen, bárkinek, bármikor, bárhonnan. Már jelezték, hogy a rendszer fogadni fogja a felhasználó GPS -adatait, és megmutatja az illetőnek, hol van. Egyszerű, elegáns megoldás az utcanév és házszám nélküli Tokió számára.
Magyarország akkor fog felkerülni a világtérképre, ha az illetékes valakik eldöntik, kiadhatók-e a nemzetbiztonságilag érzékeny, utcaszintű térképi adatok egy nemzetidegen magánvállalatnak. Miután néhány magyar magánvállalat megszerezte, megszervezte, kiegészítette, megformázta és termékként kiadta – gépkocsi- és személyi navigáció céljaira. Mindenesetre érdekes lesz, ahogy a Bécsiszelet étteremlánc megtalálja a Google Maps-ot.
A Keyhole (kulcslyuk) egy speciális ügyfélprogram egy másik térképes szolgáltatáshoz: a Föld műhold- és repülőgépes felvételekkel „lefedett” részét jeleníti meg az ügyfeleknek havi 30 dollárért. Mellbevágó, ahogy a program folyamatosan ránagyít a Földgolyóra, le, egészen a 300 méteres magasságig (1 m-es felbontásúak a legfinomabb felhasznált felvételek). Innen felismerhetővé válnak a parkolóban álló autók. Hawaii-n, vagy a Görgey Artúr utcában. Mármint azoké, akik ott álltak, amikor a felvétel készült. Tapasztalatunk szerint a felvételek 1-4 évesek.
Eredetileg a Keyhole az Nvidia grafikuskártya-gyártó presztízsprogramja volt a termékek képességeinek szemléletes kihasználására, de tavaly a Google megvette. A térképes szolgáltatásokra a Microsoft is rástartolt: nemrég bejelentették, hogy még a nyáron lesz nekik is Virtual Earth-juk.
Google Print
Ez a projekt már a bejelentésekor igazi nemzetközi visszhangot kapott. Arról van ugyanis szó, hogy a Google beszáll az egyetemi könyvtárak digitalizálásába – és ingyenes, kereshető közzétételébe. Mielőtt még bárki felháborodna, hogy a szerzői jog ekkora csorbát nem szenvedhet, a művek túlnyomó többsége nem kerül ki a webre, csak a keresőkifejezés közvetlen környezete jelenik meg, annak megjelölésével, hogy a művön belül hol is van. (A Print „előképe” a Google Scholar, ahol a tudományos publikációk kereshetők hasonló módon.)
Mintegy 150 millió dollárral száll be a digitalizálásba a Google, a projekt időtartama mintegy 10 év. Induló partnerei mértékadó amerikai egyetemi könyvtárak, és az Oxford University Angliában. A felháborodást az okozta, hogy a megjelölt források sejthetően leginkább angol nyelvűek. Ez nem teljesen igaz, hiszen az érintett könyvtárakban szép számmal találhatók nem angol művek is. Mindenesetre a „googleitis” (az a meggyőződés, hogy amit a Google nem lát, az nincs) létező betegség, van valami alapja annak, hogy külön intézkedés nélkül a nem angolszász források rendelkezésre állása nem lesz értékarányos. A fő tiltakozó a francia állami könyvtárak vezetője volt, aki az Európa Tanácsban 19 ország (közte Magyarország) hozzájárulását szerezte meg egy, a Google Printhez hasonló összeurópai projekthez.
Valószínű, hogy egy tőkeerős és nyereségérdekelt magáncég hatékonyabb lesz a közhasznú és közérdeklődésre számot tartó ismeretanyag digitalizálásában és közzétételében, mint az állami hivatalnokok nemzetközi összefogása. Hogy ez mekkora kárt fog okozni (ha egyáltalán) az egyetemes emberi kultúrának, az nagy kérdés.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
