A 3,6 milliárd dollárba kerülő beruházás stratégiai jelentőségű, hiszen lehetővé teszi Közép-Ázsia és a Kaukázus óriási térségeinek – a világ egyik legnagyobb energiatartalékával rendelkező országoknak –, hogy Oroszország kikerülésével szállítsanak olajat a nyugati és a távol-keleti piacokra. A vezeték Azerbajdzsán fővárosa, Baku mellől indul, az avatást is itt, a Sangacsal terminálon tartották. Baku környékén hatalmas olajtartalékok vannak, amelyek egy részét már a cári Oroszországban elkezdték kiaknázni. Nem meglepő ezért, hogy a csővezeték legfőbb beruházója, a brit BP egyik vezetője arra emlékeztetett, hogy a most elkészült beruházás újra a világ olajiparának fontos bázisává teszi Azerbajdzsánt.
Politikai nyomvonal
A vezeték nyomvonala első pillantásra politikai összefüggésekre mutat rá. A cső ugyanis Azerbajdzsánból nem a Moszkva-barát, de az azeriekkel korábban – még a Szovjetunió fennállása idején, a Hegyi Karabah térség miatt – fegyveres konfliktusba is keveredett Örményország felé vezet tovább, hanem némi kerülővel, az Oroszországgal feszült viszonyban lévő Grúzián halad át. Ezután Törökország Földközi-tengeri kikötője, Ceyhan felé kanyarodik, ahol kijuthat az olaj a Mediterráneumba, sőt onnan Nyugat-Európába vagy akár a rendkívüli módon energiaéhes Kínába és a hagyományosan olajimportra szoruló Japánba is. Ez utóbbi országok érdekessége, hogy immár Közép-Ázsiából Oroszország megkerülésével a Földközi-tengerről olajszállító hajókkal továbbítható az energiahordozó akár Kelet-Ázsiába is. (Természetesen például a kazah lelőhelyekről előbb a Kaszpi-tengeren kell átszállítani az olajat Bakuba, onnan továbbíthatják a világ többi részébe az energiahordozót.)
Nem véletlen, hogy a mostani vezeték avatásán ott volt az USA energiaügyi minisztere, Samuel Bodman, hiszen a térségben Grúzia és Törökország Amerika legfontosabb partnerei közé tartoznak. Az avatáson Azerbajdzsán, Kazahsztán, Grúzia és Törökország államelnökei is részt vettek. Közülük a kazah elnök megjelenése jelzi, hogy országa számára mennyire fontos a vezeték megépítése, hiszen így Kazahsztán is egy Oroszországtól független vezetékhez fér hozzá. Igaz, Kazahsztán csak a projekt későbbi szakaszaiban kapcsolódik be az olajszállításokba.
Környezetvédelmi problémák
A tíz évig tartó építkezés mindenesetre nem maradt visszhang nélkül. Környezetvédők például tiltakoztak a beruházás ellen, természeti károkra figyelmeztetve. Néhány tüntetőt már szombaton megvertek és letartóztattak az azeri hatóságok. Az illetékes szervek arra hivatkoztak, hogy a demonstrálók túl közel voltak a vezetékhez.
Ünnepélyes csőnyitó (Fotó: NG Online)
A csővezeték egyes vélemények szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy csökkenjen a nyomás a világ olajpiacán, vagyis növekedjék a kínálat, és csökkenjenek az árak. A mostani beruházás fő részvényese, a brit olajipari óriáscég, a BP, amely 30 százalékkal vesz részt az építtető konzorciumban. A beruházásban emellett részt vett az azerbajdzsáni állami olajtársaság, a Socar, az Amerada Hess, az amerikai ConocoPhillips, az olasz ENI, az Inpex, a japán Itochu, a norvég Statoil, a francia Total, a török TPAO és az amerikai Unocal. A Statoil – amely majdnem kilenc százalékos részesedéssel bír a projektben – honlapján egyébként BTC-nek nevezi az új vezetéket a Baku-Tbiliszi-Ceyhan nyomvonal főbb állomásai alapján. (Tbiliszi Grúzia fővárosa.)
Csak az év végétől működik „igazán” a vezeték
A tervek szerint az új vezeték 2005 végén kezdi meg tényleges működését, várhatóan ekkor továbbíthatják a törökországi Ceyhan kikötőjéből az első olajszállítmányt a végleges rendeltetési helyére. Ennyi idő kell ugyanis a tízmillió hordós kapacitású vezeték feltöltéséhez. A projekt első fázisában csak azeri olajat továbbít majd a vezeték, az évtized végén azonban várhatóan Kazahsztán is bekapcsolódik az olajexportba.
Az avatáson az azeri elnök, Ilham Aliev azt hangsúlyozta, hogy a vezeték hozzájárulhat a térség gazdasági és szociális problémáinak a megoldásához, és erősítheti a békét és a biztonságot a régióban.
