“Egészen döbbenetes lelet” – kommentálta a Reuters hírügynökségnek Maria Rosaria Belgiorno az ásatások eredményét. A római székhelyű kulturális örökségvédelmi intézet régésze szerint Cipruson több helyütt is olyan agyagedények és korsók kerültek elő az ásatások során, melyek a ciprióták korai borfogyasztásáról árulkodnak. A több mint 5500 évesre datált korsókból borkősav került elő, amely egyértelműen erjesztett szőlő létére utal. Ráadásul egyes korsókban még a szőlő magja is fennmaradt.
Homérosz is dicsérte a ciprusi bort
Ciprus ősrégi borait már Homérosz is megénekelte, ám régészeti leletek eddig nem bizonyították az archeológusok sejtéseit, miszerint a görögök tulajdonképpen a ciprusiaktól tanulták meg a borkészítés fortélyait. A nicosiai olasz nagykövet múlt hét péntekén maga jelentette be a nagyszerű felfedezést egy sajtótájékoztató keretében. Gherardo La Francesca, aki civilben maga is régész, elragadtatva számolt be a legújabb hírről: Ciprus immáron nemcsak a parfümériában járt Európa előtt, hanem a borászatban is.
Nemrégiben a mostani ásatások vezetője, Maria Rosaria Belgiorno Nicosia közelében megtalálta az ókor legrégebbi illatszergyárát, melyet 4000 évesre datálnak. A leletek épségét Belgiorno szerint egy földrengés biztosította, bár az olasz régész elismerte, hogy illatszereket már Egyiptomban is gyártottak, jóval a ciprusi illatszergyár keletkezése előtt. Az első borra utaló korsók is a most megtalált leleteknél jóval idősebbek: a kínai Jiahu városa közelében körülbelül 8-9 ezer évvel ezelőtti agyagedényekben fedeztek fel borkősavat illetve rizsborra utaló nyomokat, Iránban pedig a Zagrosz hegység lábainál találtak boroskorsókat, melyek mintegy hétezer évesek.
Egy lépéssel Európa előtt
Így aztán a világon ugyan nem elsőként, de az európai civilizációban mindenféleképpen először a ciprusiak gyártottak rendszeresen bódító italt. A most elemzett 18 korsó közül tizenkettőt minden bizonnyal Kr.e. 3000-3500 körül használhattak a radiokarbonos vizsgálatok tanúsága szerint, és a szigetről terjedhetett szét a mediterráneum északabbi régiói felé a borkészítés tudománya. Belgiorno szerint kétségkívül igaz, hogy a görögök körében vált népszerűvé az erjesztett szőlő, a rómaiak pedig a világgal is megismertették a bort, ám az ókori mediterráneum a sziget lakóitól tanulta meg a borászat alapjait.
Az már eddig is ismert volt, hogy a különféle italok tárolására alkalmas cserépedények szintén Ciprusról terjedtek el. A kúpalakú, felfelé szélesedő, de keskeny szájjal rendelkező korsókat kecskebőrből készített zsákok segítségével szállították az ókori világ különféle tájaira. Egyes feltételezések szerint az egyiptomiak is Cipruson láttak először ilyen tárolóedényeket, és a hieroglifák között található kúpalakú korsókat a szigetről „importálhatták” a fáraók.
Commandaria: háromezer éve ugyanúgy készítik?
Emellett a legenda szerint a Commandariát, Ciprus édes borát még ma is ugyanúgy készítik, mint 3 ezer évvel ezelőtt. Az édes nedűt az európaiak ugyan csak a keresztes háborúk után ismerhették meg, amikor a keresztes lovagok révén ismertté vált az öreg kontinensen is, ám a ciprusi legendák jóval korábbra datálják a Commandaria eredetét. Bizonyítani mindezt kissé nehézkes ugyan, ám a hagyományok tisztelete miatt szinte minden ciprióta hisz a mítosznak.
A borászat ősiségére mindenesetre nemcsak a tárolóedényekben megtalált borkősav utal: további cserépedényeken ugyanis a borkészítés folymatának ábrázolása is fennmaradt. Pavlos Flourentzos, a Ciprusi Régészeti Intézet vezetője szerint a négyezer éves edények ábrái és a tárolóedényekben talált borkősav megdönthetetlen bizonyítékot nyújt a borászat ősiségére. “Hogy pontosan milyen jellegű lehetett az első ciprusi bor, arra nézvést már kevesebb adattal rendelkezünk” – nyilatkozta Flourentzos. Feltételezések szerint ízvilágában a maitól jelentősen eltérő vörösborról lehetett szó, ám közelebbit nagyon nehéz mondani. Flourentzos szerint ugyan a Commandaria körüli mítoszok tudományosan nehezen bizonyíthatóak, ám a ciprusi borkészítés ősisége nem vonható kétségbe.
