Hivatalosan csupán annyit tudni, hogy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal nyilvántartásában ma 6840 Magyarországon élő kínai állampolgár szerepel, ám becslések szerint mintegy 20-30 ezren lehetnek. Ha a pontos számot nem is ismerjük, nyilvánvaló, hogy ma már több tízezer kínai él közöttünk.
A boltjaikban vásárolunk, az éttermeikben ebédelünk és vacsorázunk, a józsefvárosi piacot pedig már csak „kínai piacként” emlegetjük. A gyermekeink alkalmasint egy osztályba járnak az ő – magyarul már remekül beszélő – fiaikkal és lányaikkal, akikkel együtt tanulják a magyar irodalmat vagy történelmet. Ha betegek vagyunk, egyre többen térünk be a kínai gyógyítók rendelőjébe, és ma már teljesen természetes, ha kínai család költözik a szomszéd lakásba – írja a Figyelő legújabb száma.
Banki köldökzsinór
Magyarországon az itt élő kínaiak nemcsak a magyar pénzintézetek fiókjaiban váltak mindennapos ügyfelekké, hanem ma már vannak kifejezetten erre a körre szakosodott bankok is. Piaci hírek szerint például a dél-koreai tulajdonú KDB Bank, vagy a malajziai IC Bank is kiterjedt kínai ügyfélkörrel rendelkezik. Közel három évvel ezelőtt pedig a legnagyobb kínai pénzintézet, a Bank of China leányvállalatot alapított Magyarországon, amely két éve meg is nyitotta első – és azóta is egyetlen – fiókját Budapesten, a Szabadság téren. A bank mintegy 2 ezer ügyféllel büszkélkedhet, akiknek közel 90 százaléka a magyarországi kínai közösséghez tartozik, de regionális pénzintézet lévén Ausztriából, Szlovákiából és Romániából is vannak ügyfelei. A több mint 90 éves múltra visszatekintő Bank of China leánycége nem egészen egy év alatt, 2003 végére 10 milliárd forintos mérlegfőösszeget ért el, s a mutató tavaly mintegy 12 milliárd forintra növekedett. Már működése első évében 42 milliárd forintot utaltak át Kínába az ügyfelek a bankon keresztül, ami az akkor hazánkba érkező kínai exportnak mintegy az egyötöde volt.
Tény, hogy a kínaiak többsége is átmeneti állapotnak tekinti az itt-tartózkodást, nem nagyon igyekeznek integrálódni a magyar társadalomba, sőt sokan közülük tovább is állnak Nyugat-Európába – vagy visszatérnek hazájukba. Másfelől viszont a magyar lakosság is, bár a mindennapi életben jól kijön a kínaiakkal, nem akar velük közelebbi kapcsolatba kerülni. Ennek a távolságtartásnak rosszabb esetben az a következménye, hogy sötét hiedelmek kelnek szárnyra, jobb esetben csupán elszalasztunk egy esélyt. Ami konkrét üzleti esély is lehet, hiszen Kína ma már globális gazdasági nagyhatalom, és tisztán látható: egy-két évtizeden belül akár világelsővé is válhat. Ahhoz pedig, hogy ebből Magyarország is profitáljon, nagy segítségünkre lehetnének a köztünk élő kínaiak. Érdemes tehát velük egy kicsit közelebbről is megismerkedni.
Már nem silány portéka érkezik
A távol-keleti ország jelenléte egyre jelentősebb nálunk, ám amit ebből az átlagpolgár lát, az többnyire csupán a gombamód szaporodó kínai éttermek, valamint a kisebb-nagyobb boltokban, illetve a józsefvárosi vagy más hasonló piacokon árult olcsó ruhaneműk és cipők.
Pedig megtévesztő ez a kép. A tornacipős hiedelmekkel szemben az ide irányuló kínai export 84 százalékát ma már magas műszaki színvonalú gépek, gépi berendezések és elektronikai eszközök adják – ahogyan egyébiránt a magyar kivitel összetétele is hasonló -, s csupán a fennmaradó rész könnyűipari termék. Ráadásul az elmúlt években ez utóbbiak minősége is számottevően javult. Való igaz, hogy a kilencvenes évek elején még hatalmas mennyiségben ömlött a silány portéka.
Az olcsó kínai lábbelik és textilipari cikkek ezzel együtt alaposan felforgatták a magyarországi piacot, és még inkább a könnyűipart. Az elmúlt időszakban országszerte sorra zártak be az ázsiai konkurenciával szemben eleve versenyképtelen ruhaipari üzemek és cipőgyárak. A GfK Piackutató Intézet tavalyi felmérése szerint míg 2003 első hat hónapjában a magyar lakosság még „mindössze” 4 milliárd forintot költött távol-keleti árucikkekre, a múlt esztendő hasonló időszakában ennek már több mint az ötszörösét, 21 milliárdot.
Kis cég, nagy cég
Országszerte több ezer kínai alapítású cég működik – nagy részük egy-egy éttermet vagy boltot fenntartó kisvállalkozás -, igaz, ez a szám csalóka, egy családban ugyanis sokszor a férjnek és a feleségnek is külön bejegyzett vállalkozása van, amelyek azonban valójában egy egységes cégként működnek. Másfelől számos állami vállalat is küldött képviselőket leányvállalat létesítésére, ám ezeknek az embereknek jóval egyszerűbb volt magánszemélyként önálló céget alapítani. „Áttekinthetetlen, hogy mely cégeknek van otthon állami háttere, és melyik magánvállalkozás” – hívja fel a figyelmet Polonyi Péter Kína-szakértő. Emellett több cég él kifejezetten a kolónia ellátásából. Léteznek például a kínaiak által alapított könyvelő, vámügyintéző irodák saját cégeik kiszolgálására, ahol magyar alkalmazottak is dolgoznak.
Élénk külkereskedelem
Közép-Európában Kínának hazánk a legnagyobb kereskedelmi partnere. A forgalom az elmúlt években dinamikusan nőtt, ami persze együtt jár a magyar külkereskedelmi deficit dagadásával. Olyannyira, hogy a 2004-es mintegy 3,5 milliárd dolláros magyar passzívum a hetedik legnagyobb volt Kína kereskedelmi partnerei közt. Igaz, nem tudni, ebből mennyit reexportáltak az EU országaiba. „A globális gazdaság viszonyai közepette nem feltétlenül kell mérhetetlen átokként fölfogni a tetemes külkereskedelmi hiányt” – árnyalja a képet Kun Attila, a gazdasági és közlekedési tárca vezető főtanácsosa. A szóban forgó árucikkeket ugyanis Magyarország mindenképpen beszerezné – már csak annak érdekében is, hogy például az elektronikai részegységeket és alkatrészeket beépítsék az uniós és más nyugati piacokra exportált termékekbe -, s azért teszi ezt Kínában, mert ott a legolcsóbbak.
Az ázsiai ország természetesen nagyobb befektetésekkel is jelen van hazánkban. A Changshu nagyvállalat tulajdonában van például a gépelemeket gyártó, évi mintegy félmilliárd forintos forgalmat felmutató borsodi Ongai Csavargyártó Kft., amelynek anyacége még 2003 végén bejelentette, hogy egy traktor-összeszerelő üzemet is létrehozna 5,6 millió dolláros befektetéssel. Emellett körülbelül 50 nagy kínai külkereskedelmi cég nyitott már irodát itt, és Budapesten három, szerte az országban pedig számos kínai tulajdonú szálloda is működik. Igaz, ezek a hotelek egyelőre nem annyira a klasszikus idegenforgalom kiszolgálói, mint inkább a „batyuzó” kereskedők igencsak puritán bázisai – elég megnézni a Fáy utcai kínai piac mellett működő szállodát.
Még több befektetés jöhet
A magyarországi kínai befektetések értékét – az Asia Centert és Bank of Chinát nem számítva – 120 millió dollárra becsülik. Az eddig 150 millió dolláros, ha pedig az építkezés utolsó fázisa is befejeződik, összesen 200 millió dolláros beruházással elkészülő, újpalotai Asia Center – valamint a tőszomszédságában működő, részben kínai, részben török tulajdonban lévő China Mart – célja, hogy Közép-Európa legnagyobb logisztikai központja legyen az ázsiai, főleg kínai termékek számára.
„A befektetésekben nagy növekedés várható, az uniós tagság ugyanis igen vonzó a kínai cégek számára” – véli Huszty András, magyar-kínai gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztos, aki főleg nagyberuházók érkezésére számít. Az európai szabályok értelmében ugyanis amennyiben egy terméknél az itteni hozzáadott érték meghaladja az 50 százalékot, akkor a magyar – következésképpen uniós – gyártmánynak minősül. A Flextronics International sárvári üzeme például a Hisense Co Limited kínai társaság megrendelésére gyárt televíziókat, amelyeket így vám nélkül szállíthatnak az európai piacokra.
A Magyarországon élő kínaikról szóló 20 oldalas exkluzív összeállítás a Figyelő március 24-én megjelenő 12. számában olvasható. A tematikus blokk tartalma:
Gazdasági Jelenlét: Nem csak tornacipőben
Munkaerő-piaci pozíciók: Számolatlanul
Felmérés a magyarországi kínaikról: Nincs nagy fal
Bűnügyi statisztikák: Bizonyíték nélkül
Oktatás távol az anyaországtól: Kettős kötés
Egészségügyi ellátás: Öngyógyítók
Európába integrálódó diaszpóra: Csendes Társak
