Remekbe szabott kötetet jelentetett meg nemrégiben az Építési Fórum Alapítvány, illetve megbízásából az Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft. A könyv kiadói biztosra mentek: egy 1931-es munka reprint publikálására vállalkoztak, márpedig Siklóssy László neves Budapest-kutató akkori műve rendkívüli érdekességeket rejteget a várostörténet kedvelőinek.
Kiépül az Andrássy út és a Nagykörút
Siklóssy művének két címe is van: az egyik „A Fővárosi Közmunkák Tanácsa története”, a másik pedig a „Hogyan épült Budapest? (1870-1930)”. Mindkét cím a Fővárosi Közmunkák Tanácsának (FKT) tevékenységére utal, hiszen ez a szervezet, amely a kormányzat és az önkormányzat(ok) képviselőiből állt, meghatározta Budapest fejlődésének első hatvan évét. 
Az FKT nevéhez fűződik a mai Andrássy út és a Nagykörút (1872-től) kiépítése, a város rendezése, közművesítése, a budai körút kialakítása és szinte minden nagyobb városrendezési terv a főváros életének első évtizedeiben. Így a földalatti vasúttól kezdve a Margit hídon át a Városligetig számos olyan pontja van a városnak, amely soha nem épült volna ki, ha nem hozzák létre a „közmunkatanácsot”.
Kevesen tudják például, hogy az FKT-ről szóló törvény már 1870-ben gyakorlatilag egységes városként kezelte Pestet, Budát és Óbudát, jóllehet a három város egyesítése csak 1872-73-ban következik be Wahrmann Mór javaslatára. (A Budapest elnevezés is a XIX. század terméke: Széchenyi István gróf kezdi emlegetni ezen a néven az addig Pest-Budának hívott kettős települést.)
Andrássy és Podmaniczky
A közmunkatanács fő kezdeményezője egyébként Andrássy Gyula gróf volt, a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök, aki Csengery Antal segítségével készítette el az FKT-ról szóló előterjesztést. A ma Andrássy útnak, akkoriban Sugár útnak nevezett városszerkezeti elem is az 1867 utáni első miniszterelnök javaslatára épült ki, sokan mégis Podmaniczky Frigyes báró nevéhez kötik ezt is, minthogy ő több mint harminc évig (1873-1905) vezette alelnökként a közmunkatanácsot. 
Ugyanakkor meg kell említeni, hogy már az első alelnökök, vagyis gróf Tisza Lajos és gróf Szapáry Gyula is nagyon sokat tettek a város fejlesztéséért, hiszen tevékenységük egy-két éve alatt meghatározták a párizsi mintára sugárutakon és körutakon alapuló budapesti városszerkezetet. (A sugárutakat már a korábbi Szépítő Bizottmány is elkezdte kiépíteni, az ezeket átkaroló körutakat viszont az FKT kezdeményezte.)
Az, hogy alelnökök vezették ezt az intézményt, éppen azért alakult ki, minthogy Andrássy miniszterelnöksége idején az FKT elnöki posztját is betöltötte, de a gyakorlatban nem sok ideje maradt a Budapest kiépítését végző szervezet ülésein való részvételre.
Zsigmond király akarta az első állandó hidat
Siklóssy László könyve elsősorban az FKT-ról szól, ám talán nem is ez a legeslegérdekesebb része. Egészen lenyűgöző, ahogyan a középkori és újkori emlékekre tér ki a szerző. Megtudhatjuk, hogy már Zsigmond király szeretett volna állandó hidat létesíteni Pest és Buda között, vagyis megpróbálta összekötni a két, sokáig különálló várost. Később Mátyás király volt az első, aki valódi várostervezési feladatokat jelölt ki, elsősorban Budán, a Víziváros kiépítésével. Mátyás szintén tervezgette a hídépítést, de mint tudjuk, ez a terv csak a XIX. században valósulhatott meg. Ehhez már Széchenyi István gróf, a „legnagyobb magyar” tevékenysége volt szükséges. 
Széchenyihez fűződnek a Lánchíd ötletén kívül olyan törekvések is, mint például a parkok és fasorok létesítése. Az előtte dolgozó várostervezők, például Hild János, illetve az ő pártfogója, József nádor ugyanis nem érzékelték a XVIII-XIX. század fordulóján, hogy zöldterületekre lenne szükség a városban. Pedig József nádor számos kertet, arborétumot létesített, például Alcsúton, ám Pest-Budán egészen drasztikus intézkedéseket hozatott. Így például egy hideg tél miatt kivágatta a Városerdő fáit, és szétoszttatta a rászoruló lakosság között. Azóta nem erdőnek, hanem Városligetnek hívjuk ezt a térséget…
Az első igazi városrendezők: József nádor és Hild János 
Nagy hibát követnénk el azonban, ha József nádort vagy Hild Jánost, a későbbi neves építész, Hild József apját elítélnénk. Ők voltak ugyanis az elsők, akik az úgynevezett Szépítési Bizottság, illetve Szépítő Bizottmány révén a XIX. század elején megpróbálták Pest városszerkezetét rendezni. Tevékenységük nagyon fontos volt, és hosszú évtizedekig, az 1870-es évekig nem is volt más gazdája a városfejlesztésnek.
Ők alapozták meg a sugárutakat, például megtervezték az Üllői úti fasort (lám, nemcsak pusztították a fákat), továbbá a Vigadó és német színház építése, a pesti városfalak és kapuk lebontása is e szervezet nevéhez köthető. A Szépítő Bizottmányt 1805-ben kezdeményezte József nádor, a szervezet azonban csak 1808-ban alakult meg. A Bizottmány sorsára rendkívül súlyosan hatott, hogy Hild János, az első valódi pesti városrendezési terv készítője 1811-ben elhunyt.
