Az emberi civilizáció egyre nagyobb és nagyobb területeket foglal el a természetből, ezzel számos állat és növényfaj életlehetőségeit korlátozza. A természetes élőhelyek pusztítása számos faj kihalásának legmeghatározóbb okává vált. Néhány azonban képes volt kihasználni az ember által kialakított-átalakított új, mesterséges élőhelyeket és kiaknázni a városokban, falvakban fellelhető táplálékforrásokat. Sok faj esetében már természetesnek érezzük, hogy a közelünkben élnek, gondoljunk csak a házi egérre, a vándorpatkányra, vagy hogy “népszerűbb” állatot is említsünk, a fecskékre, templomtornyokban fészkelő baglyokra, vagy a parkokban megtelepedő mókusokra. 
A nagyobb testű ragadozók megjelenése a városokban viszonylag új jelenség. Talán az állatokhoz fűződő viszonyunk megváltozása is hozzájárult ahhoz, hogy bemerészkedjenek a településeinkre, hiszen manapság már kevésbé idegenkedünk, félünk, ha “vadállatot” látunk az utcánkban. Az amerikai városokban nem számít különlegességnek a szemetesekben kutató mosómedve, alkalmasint a prérifarkas; angliai parkokban szelíd rókák élnek. Az urbanizálódás a trópusokon is gyorsuló tendenciát mutat, így már ott is megjelentek az első kisragadozók, mint a pálmasodró és a kinkajou.
Hazánkban számos emlős, pl. a sün, néhány denevér, a nagy pele, a mókus, a nyest, a menyét előfordulásáról tudtunk. Az utóbbi évek felmérései alapján már városlakónak számít a borz, a vörös róka, és a vaddisznó is, de mind közül a nyest térhódítása a legsikeresebb.
Nyestek a városban
A nyestek régóta megtalálhatóak az ember környezetében. Korábban elsősorban mezőgazdasági – falusi területeken fordultak elő, de az 1960-as 70-es évek óta elterjedési területükön Spanyolország kivételével szinte egész Európában jellemző felbukkanásuk és megtelepedésük a nagyobb városokban is. Meglepő, hogy az életmódjában és testalkatában, hozzá annyira hasonló rokon faj, a nyuszt hazánkban még nem követte városi hódító útjára a nyestet, holott pl. lengyelországi, svájci, ír kutatók a nyuszt kisebb városokba, zöldövezeti kerületekbe történő beköltözéséről számoltak be.
Kérdéses, hogy mely adaptív tulajdonság teszi lehetővé a nyest számára ezt a rendkívüli alkalmazkodást, akár a nyüzsgő metropoliszok nyújtotta stresszes, szennyezett, úthálózatokkal szabdalt élettereiben is. Logikusan azt várjuk és részben igazoltnak is tekinthetjük, hogy tanulásról lehet szó: a városban született egyedek számára természetessé válik az emberi környezettel való együttélés, de a jelenség jobb megértését viselkedésökológiai vizsgálatok segíthetik a jövőben: vajon milyen ingerek, érzékszervek, preferenciák határozzák meg az urbanizálódás folyamatát.
A lakossági bejelentések eloszlása Budapesten (1996-2005)
Nyestek Budapesten
Irodalmi közlések a ’80 évek elején számoltak be a nyest első megjelenéséről a budai hegyvidékkel közvetlenül érintkező, városszéli területeken. Napjainkra Budapest 23 kerülete közül már 21-ben sikerült igazolni előfordulását, többnyire a jellegzetes nyomok, ritkábban az állatok közvetlen észlelése révén. A legtöbb adat, lakossági bejelentés továbbra is Buda családi házas, zöld területeiről származik, de már a legbelső, szinte teljes mértékben betonnal borított, nagy forgalmú utakkal gazdagon ellátott területein is előfordul, és a jelek szerint meg is telepedik: szaporodik, táplálkozik, búvóhelyeket, territóriumot tart fenn.
A nyest éjszakai állat, bár párzási időszakban, július-augusztus hónapokban, továbbá a tél végén gyakrabban mozog nappal is. Sötétedés után a házak tetején szaladgáló, autók alatt játszadozó nyestek egyes környékeken megszokott, hétköznapi látvánnyá váltak. Jelenlétüket azonban mégsem ez, hanem leginkább a padlásokon, tetőterekben csapott zaj szokta jelezni, ami gyakran annyira hangos, hogy a lakók éjszakai pihenését majdhogynem lehetetlenné teszi. 
Míg természetes élőhelyén főleg a talajszinten kóborol, vadászik, a városokban inkább a tető- és padlásterekben, épületek belső járatrendszereiben. Gyakran közlekedik álmennyezetekben, szervizalagutakban, pincékben is. Villámhárítók, ereszcsatornák segítségével a teljesen sima házfalakon is képes felkapaszkodni. Itt védve van mind az emberektől, mind a hozzá hasonló termetű, háziasított ragadozóktól (pl. házimacska, kutya, vadászgörény). Búvóhelyül is elsősorban a lombkoronaszintnek megfelelő magasságban elhelyezkedő padlásokat, tetőtereket választ. Ritkábban megbújhat garázsban, ólakban.
Ezek jellemzően a nem bolygatott, biztonságos, más ragadozó emlős és az ember által nehezen hozzáférhető helyek, melyek megközelítése, feltárása is nehézkes, vagy teljesen megoldhatatlan. Előszeretettel hódítja meg a fagymentes, száraz zugokat, talán ezzel magyarázható az is, hogy különösen vonzódik a tetőszerkezetekben használt szigetelőanyagokhoz, melyekbe gyakran váj magának járatokat és valószínű, hogy ha teheti, nappalra ide vonul vissza pihenni.
A nyest valódi mindenevő, élőhelytől függően sokféle forrást képes hasznosítani. Étrendjében természetes élőhelyén is fontosak a növények, különösen ősszel, városokban pedig még meghatározóbb, elsősorban a gyümölcsök fogyasztása. Tapasztalataink alapján az ostorfák bogyóit szívesen fogyasztja kiegészítő csemegeként és mint meghatározó táplálékforrást is, az ínségesebb téli időszakokban. Szinte mindent megkóstol, ami ehetőnek tűnik, néha még azt is, ami nem: találtunk már nyestürülékben abroszdarabokat, alufóliát és egyéb csomagolóanyagokat, sőt acél fúrófejet is. A gerincesek városi területen is fontos részét képezik étrendjüknek, elsősorban a nagy tömegben hozzáférhető városi madarak (galambok, rigók) és az ember közelében élő rágcsálók, de alkalmanként az épületekben megtelepedő denevérek is.
A kommunálishulladék-fogyasztás arányában nagy eltérések lehetnek a különböző adottságú élőhelyek között, ami valószínűleg azzal függ össze, hogy az embertől származó táplálék nem meghatározó a nyest urbanizációjában, de alkalom adtán nem veti meg a szemétben rejlő élelmet. A táplálék összetételét tekintve a nyest kevésbé válogatós, de igényli a változatosságot és ezt a szokását a városi környezetben sem kényszerül feladni – remekül alkalmazkodik a kínálathoz.
Mindennemű esetleges kártétele ellenére is ki kell emelnünk a nyest, “hasznosságát”, hiszen mint a városi táplálékhálózat csúcsragadozója, szabályozza az ugyancsak városlakó, esetenként túlszaporodó állatok egyedszámát.
