Öt év után 2004. december 31-én, lezárult a zöldkártya korszak, és 2005. január 1-jétől életbe lépett a német szövetségi kormány bevándorlási törvénye. Az új jogszabály szerint azoktól a külföldiektől, akik munkavállalás céljából akarnak bevándorolni, ugyanolyan magas IT-szakképzettséget várnak el, mint korábban a zöldkártya esetében. Stephan Pfisterer, a Bitkom szakmai szövetségének szakképzési és személyzeti területvezetője szerint: „a bevándorlási törvény nagy előnye, hogy gyakorlatilag korlátlan idejű tartózkodásra és munkavállalási engedélyre ad módot. Ennek révén a külföldi informatikai szakemberek magukkal hozhatják családjukat is. Ez minden bizonnyal sokakra ösztönzőleg fog hatni.”
Öt évvel ezelőtt Harianto Wijaya 29 éves indonéziai informatikus volt az első, aki az új bevándorlási politika előnyeit élvezhette. Az akkori szövetségi munkaügyi miniszter, Walter Riester adta át neki az első német zöldkártyát. Kemény feltételeknek kellett megfelelnie: főiskolai végzettség, alapos technológiai vagy távközlési ismeretek és legalább 59 600 euros éves jövedelem. A zöldkártya öt év németországi tartózkodást engedélyezett Wijayanak. Akkoriban, a robbanásszerűen fejlődő számítástechnikai piacon 70 ezerre becsülték az informatikai munkaerőigényt, emiatt nagy várakozás előzte meg a zöldkártya projektet, a politikusok pedig elégedetten dőltek hátra.
A munkaadók visszafogták magukat
A munnkaadók azonban ünneprontónak bizonyultak, nem tolongtak a zöldkártyás munkavállalók alkalmazásáért. Így az új szabályozás 2000. augusztusi bevezetésétől az év decemberéig csak 2500 munkavállalási engedélyt állítottak ki a mintegy 20 ezer tervezettel szemben. A frankfurti Központi Munkaügyi Hivatalnál (ZAV) 12 ezer külföldi számítógépes szakember keresett munkát, a felkínált állások száma azonban csupán 800 volt. A munkaadók körében azt lehetett hallani, hogy túl soknak tartják a járulékokat, túl nagyok a nyelvi nehézségek, túl fáradságos a betanítás, és a beilleszkedés is nehéz. Bár a külföldi számítástechnikai szakemberek iránti kereslet kiábrándítóan alacsony volt, a szövetségi kormány 2004 végéig meghosszabbította a zöldkártya akciót.
Ahogy kezdetekben nem volt egységes álláspont a zöldkártyát illetően, úgy ma is megoszlanak a vélemények e kezdeményezés céljáról és értelméről. Jónak tartja például Werner Dostal, a Nürnbergi Munkaerő-piaci és Foglalkoztatás-kutatási Intézet munkatársa. Szerinte azt, hogy a zöldkártyának minden kritika ellenére sikere van a piacon, a legújabb adatok is alátámasztják. Tavaly decemberig 12 875 új engedélyt bocsátottak ki, 4020 esetben (munkahelyváltozás miatt) megújították, és 1719 esetben meghosszabbították az engedélyeket.
Werner Dostal
Nehézkés beilleszkedés
2004. november végéig 17 775 zöldkártya kibocsátását hagytak jóvá. A munkaügyi szakértő szerint ezzel szinte elérték a tervezett 20 ezres számot. Dostal mindenesetre elismeri, hogy a külföldről jövő IT-szakemberek beilleszkedése a vártnál több gondot okozott. Érdekes, hogy az indiaiak közül – akik különösen nagy számban kaptak engedélyt – sokan hamar elhagyták Németországot. „Még ha erre nem is számítottak a német hatóságok, mára egyre valószínűbb, hogy ők főként a kihelyezési lehetőségeket igyekeztek feltérképezni.”
Stephan Pfisterer a munkaadók és a külföldi informatikai munkavállalók szempontjából is pozitív tapasztalatként értékeli az elmúlt öt évet. A magasan képzett IT-szakemberek javították a szakma versenyhelyzetét – mondta. “Egy olyan nemzetközi iparágban, mint a számítástechnika, regresszív tendenciát mutató munkaerőpiacon is szükségünk van zöldkártyásokra – tette hozzá a Bitkom szakembere. – Külföldi technológiai know-how-t hoznak magukkal, kiismerik magukat a nemzetközi projektekben és a különböző kultúrákban, emellett minimum két nyelvet beszélnek.” Ezek a készségek éppen a forráskihelyezési projekteknél nagyon fontosak. Egyes médiabeszámolókkal ellentétben Pfisterer meggyőződése, hogy a zöldkártya-tulajdonosok gyakrabban válnak munkanélkülivé: „A vállalkozások természetesen csak addig foglalkoztathatják őket, ameddig a szerződésük érvényes. Ez azonban a német IT-szakemberekre is igaz.”
Jens Borchers, a wiesbadeni Case Consult CC Gmbh műszaki vezetője ugyanakkor már az elejétől fogva kritikusan szemlélte az egész zöldkártya kezdeményezést, és szerinte a tapasztalatok őt igazolták. Úgy véli, a német piacon van elég szakember, továbbá a külföldi kollégák sem vethetők be minden területen Németországban. Miért hoznak indiai vagy kínai hightech specialistákat Németországba, ahelyett, hogy saját országukban hagynák őket dolgozni? – tette fel a kérdést Jens Borchers.
Szerinte alábecsülték a zöldkártyával érkezők nyelvi és integrációs nehézségeit, míg szakmai teljesítőképességüket gyakran túlértékelték. Csalódtak azok, akik abban reménykedtek, hogy szakmai segítséget kapnak, például az üzletmenet optimalizálásában. A külföldi szakemberek nagy részét csak egyszerű programozókként tudták foglalkoztatni. Sok vállalatnál gyorsan követte az eufóriát a kijózanodás. A Case Consultnál viszont – Borchers szerint – súrlódásmentesen folyik az indiai zöldkártyásokkal az együttműködés: “Alkalmazásukat nem ideológiailag, hanem pragmatikusan nézzük. Indiai érdekeltségeink számára fontosak azok a kollégák, akiket időlegesen itt foglalkoztattunk.”
Projekt és fejlesztés
Timu Thomas
A 29 éves Timu Thomas indiai számítástechnikai szakember 2000 szeptembere óta projektvezető és szoftverfejlesztő a Case Consultnál. Mielőtt zöldkártyával Németországba ment volna, a cég indiai leányvállalatánál dolgozott. Valószínűleg oda is fog visszatérni, amikor 2005 augusztusában lejár a munkavállalási engedélye. Mégpedig rengeteg tapasztalattal felvértezve – foglalta össze Thomas. Az elmúlt évben nemcsak az ügyfelek igényeit, hanem a német kultúrát és felfogásbeli különbségeket is megismerte. Szerinte az anyavállalatnál dolgozni csak előnyökkel jár, a magasabb bérezést is beleértve. A Németországban töltött éveket mérföldkőnek tartja a további karrierje szempontjából.
De mi a helyzet a többiekkel? A Nürnbergi Munkaerőpiaci Kutatóintézet felmérése szerint 2001 augusztusa és novembere között a Müncheni Munkaügyi Központban 1500 IT-szakember regisztrálta magát munkanélküliként, és közülük hét százalék volt zöldkártyás. A Központi Munkaügyi Hivatal (ZAV) megállapította, hogy nagyszámú, külföldi munkanélküliként regisztrált számítástechnikai szakember eltűnt a statisztikákból, valószínűleg azért, mert időközben elhagyták Németországot.
Tény, hogy sok, az első zöldkártyahullámmal Németországba érkezett számítástechnikai szakembert elbocsátottak az elmúlt években. A recessziós időszakban gyakran rajtuk kezdték. A munkaügyi központba azonban csak kevesen jelentkeztek. Heinrich Dauer, a Müncheni Munkaügyi Központ munkatársa úgy látja: az, hogy sok zöldkártyás kap munkanélküli segélyt, csak egyes újságok kitalációja. Tény, hogy ritkán kerül nyilvánosságra zöldkártyások elbocsátása. Ez mindenekelőtt az indiai szakemberekre érvényes. Panaszkodás és munkanélküli segély helyett inkább hazatérnek.
Ehhez a csoporthoz tartozik Harish Shenoy Bihar Patnaból és Rama Motati Hyderabadból. Shenoy szerette Münchent, mint C++ programozó dolgozott a Gemetecnél. Minden a legjobb úton haladt, a főnöke csak dicsérte. Úgy tűnt, pályájája akadálytalanul ível. Öt évet akart Németországban dolgozni, majd egy vagy két évet töltött volna Angliában, és a megszerzett tapasztalattal és nyelvismerettel később visszatért volna Indiába. A megromlott németországi gazdasági helyzet azonban lerombolta álmait. Néhány hónapja elbocsátották, és Németországban nem talált új munkahelyet.
Hasonló helyzetben van a Java-szakértő Rama Motati is, aki 2002 decemberéig egy kis tanácsadó cégnél dolgozott Mannheimban. Szerződését a kedvezőtlen piaci helyzet miatt nem újították meg. Nyelvismerete tökéletesítése és a nyílt forráskódú programozásban való jártasság megszerzése céljából gyakornokként dolgozott még fél évig egy müncheni szoftvercégnél. Ma már mindketten elhagyták Németországot, és – mint mondják – mindkettőjüknek más elképzelései voltak a külföldi munkavállalásról.
