 |
| Gradus 2002, Sebestyén pince |
A Szekszárdi borvidék mesés, ősi bortáj, ahol a számtalan lösz-öböl mind más karakterű, fűszeres és/vagy gyümölcsös, meleges, nem szikár, de nem is túl kövér, élénk savú, lágy faktúrájú vörösöket terem. Nem Bordeaux, nem Burgund, nem mediterrán, nem Villány: Szekszárd. Mint ismeretes, Justus Liebig kémikus a szekszárdi bor analízise és mélyreható önkísérletek után a bordói és a burgundi fölé helyezte a szekszárdit, ahogyan erről az ugyancsak nem absztinens Liszt Ferenc egy 1867-es levele tanúskodik. Az észak-déli irányba hullámzó szép pannon dombokon 2255 hektáron terem szőlő, ebből 5,8 hektár a Sebestyénéké. További 3-4 hektárt szerződésben műveltetnek szigorú játékszabályokkal, 1,0-1,5 kilós tőketerheléssel. Az egész család részt vesz a kis gazdaság működtetésében: a papa a szőlész, a mama könyvel, a húg, Csilla lesz a marketing.
A borok stílusa egységes, a szekszárdi bornyelvnél sötétebb és mélyebb tónusú. Sebestyén a kozmopolita „glicerines” stíl híve, ha az évjárat gyenge, borait szerencsés kézzel kiigazítja, a sarkosságokat lekerekíti, nagy érzéke, jó filhallása van a harmonikus struktúrák iránt. Szembeszökő címkéinek letisztult, modern szín- és formavilága, a grafika azt az Ipacs Gézát dicséri, aki az egri Lőrincz György ugyancsak pazar címkéit és lay out-ját készíti.
A Gradus 2002 cabernet franc, cabernet sauvignon és merlot küvéje, sötétbe hajló rubinszínű, gyümölcsös illatú, még fiatal tanninok tartotta, fűszeres itóka lágy érintéssel, csípős, magas alkohollal, jót tesz neki némi palackos érlelés. Ezért azt az életszerű tanácsot adjuk a Borpultra figyelőnek, hogy vegye-vigye, de meg ne igya, hanem fektesse el és pihentesse jövő nyárig.
