A szomszédos Indiában szintén folyik a „cenzus”: a két akció azért zajlik majdnem párhuzamosan, mivel szeretnék elkerülni, hogy a határterületeken vándorló állatokat esetleg kétszer is megszámolják.
Indiából nincs adat
Az indiai számlálás adatairól egyelőre nincsenek előzetes hírek. Ez azért érdekes, mert Indiában előbb zajlott le a felmérés, mint Bangladesben. Ugyanakkor megfigyelők felhívták már korábban is a figyelmet arra, hogy az indiaiak alaposabb számlálási módszereket alkalmaznak, mint a bangladesiek. Ők ugyanis nemcsak „vizuálisan” számolnak, hanem megjelölik az egyes példányokat, elkerülendő a kétszeri nyilvántartásba vételt.
Határvidék
A mostani számlását az ENSZ támogatja a két ázsiai országban, pontosabban az úgynevezett Sunderbans deltavidéken, egy hatalmas mangrove-erdőségben, amely India és Banglades határvidékén húzódik. Indiához tartozik egyébként a Sunderbans 60 százaléka, a fennmaradó rész a kisebb országé, Bangladesé. Ez a vidék a világon a legnagyobb övezet, ahol tigrisek élnek.
A mostani számlálás után kiderült, hogy 1546 nyomot, illetve jelet összesítettek a felmérők, ebből 500 példány létezésére lehet következtetni a Sunderbans bangladesi részén. Az utolsó bangladesi tigrisszámlálásra 1993-ban került sor. Akkor 362-re tették az állatok számát, de állítólag az összesítés nem volt elég alapos, nem sikerült minden nagymacskát megszámlálniuk az illetékeseknek. A tigrisek végleges összesítése – az idei adatok szerint – júliusra készülhet el.
Nemzeti állat
A bengáli tigris Banglades nemzeti állata. A különleges szépségű állatot a kihalás veszélye fenyegeti, miután élettere folyamatosan szűkül. Bőrüket és csontjaikat is felhasználják a helybeliek (például orvoslásra), ezért a tigrisek vadászata jelentősen csökkentette a populáció létszámát.
Szakértők szerint jelenleg a világon immár mindössze 5-6000 bengáli királytigris él. 1900-ben még százezer volt a számuk. A legtöbb Indiában és Bangladesben található, de akadnak még példányok Nepálban Bhutánban és Myanmarban (Burmában) is.
