Már a betegség fellobbanása előtt érezhetjük az apróbb figyelmeztető jeleket: enyhe torokkaparás, némi váladék, egy kis szédülés stb. Legjobb, ha már ekkor hozzálátunk „véderőművünk” megerősítéséhez. A betegség korai felismerése és azonnali kezelése meggyorsíthatja a gyógyulási folyamatot.
Kezdjük forró fürdővel!
Kezdjük egy forró fürdővel! A fürdőbe tehetünk erre a célra szolgáló és biotékákban vásárolható fürdőolajat, de magunk is elkészíthetjük azt. Az aromaterápia külön szakma, ezért az érdeklődés felkeltése lehet csak a célom most. Az illóolajokat (tetszés szerint: citrom, narancs, borsmenta, eukaliptusz, levendula, rozmaring, és még százféle) keverjük egy kis langyos tejbe – vagy már meglévő fürdőolajunkat is dúsíthatjuk vele. A vízhez öntjük fürdés előtt, és kb. tízperces fürdő után, rövid szárítkozással, fürdőköpenybe bújással keljünk ki a kádból, és irány az ágy.
A kiadós izzadás érdekében jól takarózzunk be, sőt még egy praktikát bevethetünk, a sült citromot. A kis lángon, tepsiben, vagy grillsütőben barnásra sütött citrom leve ugyanazt az anyagot tartalmazza (szerves formában!), mint a laboratóriumban előállított aszpirin (immáron szervetlenül, hisz csak gyenge utánzata az eredetinek!). Ősi módszer, próbáljuk ki! Nagyszerű izzasztó és antibakteriális hatású. Másik ősi módszer, és „torkosság” esetén különösen javallott, a nyak bekötése finom selyem, vagy puha gyapjú kendővel (lehetőleg világoskék, vagy kékes színű kendő legyen!)
A gyógyító hatású anyagok szervezetbe jutásához és beépüléséhez mindig szükség van úgynevezett vivő vagy hordozó anyagra. Ez lehet hideg vagy meleg víz, a legkülönfélébb, hidegen sajtolt (mandula, szőlőmag, olíva stb.) olaj, a tej, a méz, sőt még az alkohol is (bedörzsölős, ecsetelős tinktúrák esetén). Fürdővizünkbe tehát gyógynövényeket, – ezeket teaként készítsük el -, és illóolajokat tehetünk. A gyógynövények gyűjtése, felhasználása, elkészítése külön könyvet is megtöltene (ezúton is felhívom a figyelmet dr. Oláh Andor munkáira), ezért itt most csupán egy-két hasznos tudnivaló ismertetésére szorítkozom:
Gyógyteát minden mennyiségben!
Gyökér és kéreg
A legszilárdabb rész, hatóanyagait lassú forralással oldhatjuk ki. Általános erősítőszerek. Különösen jók a fejüreg és a torok betegségeinek gyógyítására, hurutok oldására. Ezért a gyömbér, édesgyökér, feketenadály stb. gyökerét forrásban lévő vízhez tegyük. Kb. 10 percnyi főzés után készíthetünk belőlük borogatást vagy teát, ez utóbbit langyosan, kis kortyokban igyunk meg.
A gyógynövény – és a terápia fajtájától függően, de durván egy maréknyi fűből 1-1,5 liter teát készíthetünk. Nyugodtan kísérletezgethetünk vele mi magunk is, hiszen a teljesen kockázatmentes fitoterápia során mindenki megtalálhatja a számára leginkább megfelelő, ízletes gyógyteát. Ne használjuk a cukrot, mérgező! Ha édesítünk, tegyük természetesen: mézzel vagy édesgyökérrel. Szár és levelek
Leforrázás (esetleg rövid főzés) után, letakart edényben 5-10 percet állni hagyjuk, leszűrjük és testhőmérsékleten fogyasztjuk. Általában testünk középső részén elhelyezkedő szerveinkkel kapcsolatos kúrákban használatosak, pl. a csalán és a zsurló (népi nevén súroló-fű) nagyon jó vesetisztítók, a feketenadály tövéből készített pakolás pedig minden ütésre, zúzódásra, fájdalomra gyógyír. Virág és termés
A növény legérzékenyebb részei, óvatosan kezeljük őket. Nem szabad forrázni, sem túl forró vízbe tenni. A virágok és a gyümölcsök hordozzák a legtöbb napfényt. Meleg vagy langyos vízben áztatva, ún. macerálással nyerhetjük ki sértetlenül hatóanyagukat. A csipkebogyótermésből (nagyszerű, természetes C-vitamin forrás) például kiváló üdítőital készíthető, ha egy pár napra langyos vízbe áztatjuk, majd jól kinyomkodjuk és forrásvízzel keverve megisszuk. Ha a különböző szilárdságú részeket keverni szeretnénk, a külön-külön elkészített teákat öntsük össze. Mindegyiket fogyaszthatjuk üdítőitalként, napjában többször is. Frissítik, élénkítik, tisztítják az embert. Érdemes utána olvasni, a lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. Egy-két párosítást még megemlítek, hátha valakinek megtetszik:
édeskömény és ánizs, bodza és hársfavirág, bazsalikom és citromfű.
