Tavaly összesen három újságíró volt, meg egy néni a Magyar Rádiótól, aki nem hozott magával semmit és azt hitte, van ingyensör. Az mondjuk tényleg volt, ivott párat és szépen hazalibegőzött. Ezt Aranyosi Péter stand-upos mesélte, amikor meglátta, hogy a sajtónak vagy negyven fő tisztelt munkatársa jött el a II. Budavári Sörfesztivál megnyitó tájékoztatójára. A jelenségből messzemenő következtetést nem vonnánk le, maradjunk abban, hogy a sör iránti hirtelen érdeklődés legalább annyira tudható be az ingyenpia ígéretének, mint a recesszió okozta össznemzeti depressziónak.
Ingyenpia pedig szerencsére most is volt, a fesztivál hivatalos sörét csapolták, nem is akárkik (erről később), a kétkedőket pedig gyorsan meg is nyugtatnánk: kommersznek kommersz, de abból a legjobb, könnyed, légies, enyhe utó- és semmi mellékíz, még alkoholsznob mércével is teljesen vállalható. Próbáltuk megúszni, hogy használnunk kelljen ezt a szót, de hiába: csúszik.
Fotók: Neményi Márton
A nagy gyártók egyébként mind jelen vannak a vasárnapig tartó rendezvényen, többen csak a fesztivál kedvéért hozattak speciális söröket, amiket a boltokban eddig és ezután sem találunk majd meg, és képviselteti magát tucatnyi kézműves főzde. A kétezres jegyárban benne foglaltatik egy korsó sör, a szervezők továbbá azt kérték, írjuk meg, hogy a Rednex nem vasárnap, hanem pénteken lép fel. Tessék.
A sörszakértőkön, a szervezőkön, Aranyosin és a Republic dobosán kívül jelen volt még egy igazi külföldi, Joe Cagg az említett svéd country-europop formációból, aki úgy öltözködik, ahogy a fehér ember elképzeli, hogy nézhet ki egy vadnyugati témájú jelmezbál Jamaikában. Joe egyébként rendkívül szerény fazon, egészen zavarba jött, amikor fél órányi monoton magyar szöveg (ez volt a sajtótájékoztató) után az orra alá dugták a mikrofont, hogy tessék mondani. Ezek után Melegh György sörcsapoló mester igyekezett bemutatni, hogy csapolódik a tökéletes korsó sör, először egy negatív példával, majd lépésről lépésre felépítve az igazi műalkotást.
Aki esküvőben vagy burzsoá házibuliban kipakolt sörcsapból fröcskölt már szét litereket félrészegen úgy, hogy a pohárban az ötödik próbálkozásra is csak hab maradt, azt különösen frusztrálta Melegh magabiztosssága. Olyankor az ember mindent bevet: tudományt (a csapot a sör alá mártja, a korsó szélén lecsurgatja), gyengédséget (finoman, intuitíve húzza a kart) és nyers erőt (szükségtelen részletezni).
A galériáért és a titokért kattintson a képre!
A mester most megmutatta: teljesen tévúton jártunk. A trükkök meglepőek, de szerencsére teljesen egyszerűek, és hogy ezt demonstrálja, beállította a pult mögé Clegget, akiről azonban kiderült: a Cotton Eye Joe előtt csapos volt, rutinos kocsmárosmozdulatokkal dolgozott, alkalmatlan volt tehát tanársegédnek. Az őt váltó sajtómunkásoknak azonban mind sikerült, kivéve egy neves bulvármédium munkatársnőjét, aki meg sem próbálta: ő csak inni hajlandó.
Ja, hogy hogy kell sört csapolni? Kattintson a képre!
