Tegnap, életének 79. évében távozott el a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, érdemes művész, Sztankay István. Rá emlékezünk.
“Játszottunk együtt, nagyon közeli barátságba kerültem vele úgy 5-6 évvel ezelőttig” – meséli a művészről Esztergályos Cecília.
“Legutóbb a Sose halunk meg című darabban, az öreg házaspár szerepét alakítottuk együtt. Nagyon maximalista volt, egy mélyen érző, önmarcangoló ember, egy hívő lélek. Mindent nagyon komolyan vett, mégis remek humora volt. Az utóbbi időben viszont már szomorú, rosszkedvű volt; nem is kerestem, mert a legutóbbi telefonhívásomnak se tudott már igazán örülni. Vidámságot a kisunokája hozott neki, és a párja, hiszen nemrég nősült” – mesélte a művésznő, aki úgy látja, bár díjakban és elismerésekben bővelkedett Sztankay István, a szeretetet csak családjától kapta utolsó éveiben, a szakma mintha kissé elfeledte volna őt.
“Nagyon értékes ember volt. Őt is, mint mindenkit addig kellett volna igazán megbecsülni, amíg élt” – mondta el Esztergályos Cecília.
Fotó: MTI/Beliczay László
Ihos József is megrendülten emlékezett, ő is nagyon segítőkésznek ismerte meg az elhunyt színművészt.
“Kezdő szerzőként találkoztam vele, amikor a Szeszélyes Évszakokban a Szeszélyes család főszerepében játszott. Legendás partnerével, Schütz Ilával és Fónay Mártával szerepeltek a jeleneteimben, és mint mindig, remekül játszottak. Biztos vagyok benne, hogy Sztankay István profizmusa is hozzátett a sikerhez. Egy aranyos, szerethető ember volt, aki nagyon odafigyelt rám, a kezdő szerzőre. Neki igazán könnyű volt írni. Készséges volt, kedves, aranyos ember” – mondta el mindenki Kató nénije, aki nagyon szerencsés embernek tartja magát, amiért megismerhette a híres színészt, akiért régóta rajongott.
“Van egy csodálatos vers, Csokonaitól a Reményhez. Ezt a verset úgy elmondani, ahogy ezt Sztankay István mondta, még senkitől nem hallottam. Egészen elképesztő volt, még most is beleborzongok” – elevenítette fel emlékeit Ihos József, aki azt az érdekességet is megosztotta velünk, hogy Sztankay lánya, Orsolya most szintén az ő darabjában szerepel a Rádiókabaréban.
A Nemzet Színészei is fájdalommal búcsúznak társuktól. Bodrogi Gyula röviden nyilatkozott:
“Nagyon jó kolléga volt, egy nagyon jó színész. Nagyon szerettem.”
Molnár Piroska szintén röviden emlékezett meg:
“Nagyon megrendített a halála. Egyszer játszottam csak vele, a régi Katona József Színházban. Ez úgy 49 évvel ezelőtt lehetett, én még csak harmadéves voltam a főiskolán. Ő nagy szeretettel fogadott, és rengeteget segített nekem” – mondta el a művésznő.
A Facebookon is búcsúznak a nagyszerű színésztől; Csonka András így ír:
“Az igazi nagy egyéniségek, soha senkivel össze nem téveszthetők. Az igazán nagy színészek igenis pótolhatatlanok. Milliónyi szín, a kabaréjelenettől a drámáig, Bors Mátétól Tony Curtis szinkronhangjáig. Rengeteg élmény, csodálatos perc, amit Neki köszönhetünk! Amit soha nem felejtünk! Köszönöm a Sorsnak, hogy színpadra léphettem Vele!
Sztankay István elment. Velünk kell, hogy maradjon….”
Fotó: Facebook/Csonka András hivatalos oldala
Oroszlán Szonja pedig így emlékezett:
“Elment a Királyfi! Gyerekkoromban szerelmes voltam a hangjába, mint Királyfi a Süsüből! Kopottra hallgattam a bakelitet… Schütz Ila visszakapta örök partnerét, de mi egy szenzációs színészt veszítettünk el. Ismét. Nagyon szomorú vagyok!”
Szabó Zsófi, akinek édesapja Szabó Gyula szintén a Nemzet Színészeként távozott nemrég, egészen személyesen köszönt el:
“Édes Istenem! Vigyázz rá fent a mennyországban Nyugodj békében Pista bácsi… Szomorú ez az év…a legszomorúbb…”
