Ellen Page színésznő nemrég felvállalta, hogy leszbikus. Ennek kapcsán a Magyar Narancs arról kérdezte Kulka Jánost, hogy vajon itthon miért vállalják olyan kevesen a melegségüket.
“Én mindig szabadon éltem, soha nem kellett bujkálnom; talán ezért is lep meg nagyon mindig, ha valakinek ez az élete nagy titka, ha valaki azt gondolja, hogy ettől hátrányok érik” – kezdte Kulka János a Magyar Narancsnak.
“Ha egy ismert ember a nyilvánosság elé áll, az talán ezeknek a rettegő, hátrányos megkülönböztetéstől félő embereknek segít. Ilyen értelemben lehet, hogy ez egyfajta kötelezettségünk, feladatunk nekünk, úgynevezett hírességeknek. De mindenkinek más a saját belső nyilvánossága; engem is annyira fel kellett dühítenie Kerényi Imrének, hogy mérgemben még én is buzi legyek. (nevet) Akár egy ilyen, meglehetősen rideg, részvétlen és a kisebbségek iránt teljesen érzéketlen politikai kurzus is ki tudja váltani az emberből azt a reakciót, hogy nyilvánosságra hozza a saját másságát (…) Amikor elgondolkozom, hogy nekem kötelességem lenne-e hangosabban vagy még szélesebb nyilvánosság előtt deklarálnom a melegségemet, mindig arra jutok, hogy ha megtenném, pont azok miatt tenném meg, akiknek erre nincs lehetőségük, és akik emiatt talán könnyebben odaállnának a szüleik elé, és azt mondanák, látod, a Mágenheim Ádám is… Szóval igen, biztosan vannak, akiknek ez többet segítene, mint amennyit nekem ártana. De ha magad elé képzeled a honi magyar média jelenlegi helyzetét, látod, hogy ennek ma nincs közege; megváltozott a nyilvánosság – lehet, hogy akinek tényleg szüksége lenne rá, egy nyírségi kis faluban lakik, és nem használ internetet(…)
Fotó: Story4
Azt elég szórakoztatónak találom, hogy ha elkezdem beírni a keresőbe, hogy Kulka János, az első, ami kijön, hogy „Kulka János meleg”, a második pedig, hogy „Kulka János zsidó” – ez talán valamit elárul a nethasználók érdeklődési köréről. De egyébként meg kell, hogy mondjam, hogy engem soha semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem ért. Ez lehet, hogy szakmai kérdés is: talán meg tudtam úgy felelni a feladataimnak, talán tudtam olyan hihetően játszani a színpadon vagy filmekben, hogy nem ez az első, ami először eszébe jut rólam az embereknek. És éppen ez az egyetlen kétségem azzal kapcsolatban, hogy még hangosabban mondjam-e ezt magamról: ahogyan jó volt levetkőzni, hogy az embereknek csak Mágenheim doktor legyek, úgy nem akarnám, hogy ha meglátnak, azt mondják: „jé, nézd, ott megy a buzi!” – magyarázta a színész.
Csákányi Eszter, Bánfalvi Eszter, Csányi Sándor és Hámori Eszter is kifejtette ezzel kapcsolatban a véleményét. Részletek a Magyar Narancs oldalán.
