Könnyes szemmel és libabőrösen mesél Janklovics Natasa és Kiss Anikó arról az augusztusi napról, amikor az oktatási minisztériumtól megkapták az értesítést: a tárca kiküldte az iskoláknak az évekkel ezelőtt kidolgozott eljárásrendet és oktatóprogramot.
Mint amikor beleég az emlékezetedbe, hol voltál és mit csináltál, amikor meghallottál egy nagyon fontos hírt
– idézi fel Natasa a pillanatot, amikor elolvasta a tárcától kapott jó hírt. Először érezte, hogy a gyerekek és a pedagógusok végre nagyobb biztonságban lesznek az intézményekben.
Natasa és Anikó az Anafilaxiás Allergiásokért Egyesület motorjai. Maguk is súlyos táplálékallergiás gyereket nevelnek, és évek óta küzdenek azért, hogy az életük biztonságos legyen: mindenki tudjon arról, ha allergén táplálékkal érintkeznek, anafilaxiás sokkot kaphatnak és életveszélybe kerülhetnek. Ha ugyanis nem jutnak megfelelő ellátáshoz, 5–20 percen belül akár meg is halhatnak.
Több éve járnak a döntéshozók nyakára, szakemberekkel összeállítottak egy protokollt és egy oktatási programot, amellyel megelőzhetők a tragédiák. Az előző kormány – bár fontos részszabályokat hozott – lesöpörte az egyesület eljárásrendjét. A kormányváltás után az új oktatási minisztérium másfél óra alatt belátta, hogy lépniük kell. Lannert Juditék szinte változtatás nélkül befogadták az összeállított anyagot, és egy hónap alatt meg is lépték azt, amiért az egyesület évekig küzdött:
Ezt maga a miniszter jelentette be augusztus végén.
Egy kisfiú halála és a biztonság öt szintje
Az Anafilaxiás Allergiásokért Egyesület munkája egy tragikus napon kezdődött.
