Az első 100 nap: „türelmi idő”.
Így mondják.
Az örök NER-ben elszoktunk az új kormány, meg az első száz nap kifejezésektől. Most kezdjük lassan megtanulni a kormánypárti és ellenzéki szavak új jelentését. Közösen várjuk, hogy felálljanak a minisztériumok, a hivatalok, az igazságszolgáltatás, a szakpolitikai apparátusok. Igyekszünk olvasni a jeleket, világnézete és vérmérséklete szerint mindenki rajong vagy húzza a száját, reménykedik vagy kétségeket fogalmaz meg, türelmes vagy türelmetlen.
Több mint száz napja kormányoz a Tisza, sorra születnek a számvetések. Ők sem bízták a véletlenre. Magyar Péter miniszterelnök, ki más, videóban jelentette be, hogy hol lehet nyomon követni az ígéreteik állását.
Radnai Márk kormánybiztos megszólalásaiból úgy tűnik, mintha pártja a választások óta cserben hagyott Tisza-szigetek növekvő türelmetlenségére válaszolt volna az augusztus 20-ai margitszigeti találkozóval. A felszólalók is erre utaltak.
Forsthoffer Ágnes házelnök „a türelem fontosságát is hangsúlyozta, szerinte a változásokhoz idő kell.” Hasonlóan fogalmazott Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter is, aki úgy látja: „A jelen és a jövő feladatai sem mások, mint a kezdetben voltak. Közösséget nyújtani és a közösséget építeni”. Szerinte megváltozott a közeg, amiben ezt meg kell tenni: most az építkezés ideje van, »ami türelmet követel, ami néha nehéz, de nagyon nagy szükség van rá.«” És maga a miniszterelnök is:
Elmondtuk korábban, hogy fogunk hibázni. Ezt a vállalásunkat is derekasan betartottuk az elmúlt száz napban
– ismerte be. Szerinte azonban minden hibából tanulnak, és megköszönik, ha a szigetesek türelemmel viselik őket. „Repülés közben építjük a repülőt, és nemhogy nem zuhanunk le, de egyre magasabbra szállunk.”
A türelem / türelmetlenség volt a vezérmotívum a 444-nek, a Partizánnak és a 24-nek megszólaló tiszásoknál is: részben a Tisza Sigetek bevonása, részben pedig a Tisza-kormány eddigi teljesítménye tekintetében. Vannak, akik türelmesek, másoknak épp fogy a türelme, néhányan pedig a türelmetlenkedőket intik türelemre.
Ha eltekintünk Magyar Péter színre vitt személyiségétől, aki a miniszterelnöki pozíciót „Magyarország elsőszámú influenszere” értelemben gondolja el, akkor a filmszínháznak van racionális magja is, politikai funkciója: egyrészt, hogy az igencsak heterogén szavazótáborát a rendszerváltás-performansszal üzemi hőfokon és ezzel egyben tartsa, másrészt pedig hogy a türelmet fenntartsa: mutassa, hogy folyton történik valami, a miniszterelnök a gáton, a fogaskerekek forognak – az eredményeket pedig majd látjuk.
De mit értünk türelem alatt és mit nem kéne?
