Vitray Tamás volt az M1 ünnepi műsorának vendége és a legendás televíziós megjegyezte, hogy körülbelül húsz éve nem járt az intézménynél, hozzátéve: korábban valószínűleg be sem engedték volna. Bár örült a meghívásnak, azt mondta, a hatalmas épület kissé nyomasztja, mert pályafutása során jóval kisebb, családiasabb környezethez szokott.
Felidézte, hogy 1958-ban, a rádiótól érkezve készítette első televíziós műsorát. Elmondása szerint a korabeli televíziózás technikai feltételei rendkívül szerények voltak: a televízió épülete alig volt alkalmas műsorkészítésre, és mindössze egy angol közvetítőkocsi állt rendelkezésre. Ha az éppen a Népstadionban közvetített egy mérkőzést, nem is maradt kamera az épületben. A műsorok ideiglenesen felszerelt lámpák alatt, három kamerával készültek, minden élőben ment, rögzítési lehetőség nélkül.
Egy korabeli televíziós rutinra is emlékeztetett: amikor futballközvetítés kezdődött, az ügyeletes bemondónőnek ki kellett mennie a stadionba csak azért, hogy bejelentse a műsort.
Arra a kérdésre, hogyan emlékszik vissza önmagára pályakezdőként, úgy válaszolt: a televíziózás „egy perc alatt a mániája lett”. Első stúdiószereplése egy vasárnap esti műsorban volt, amelyet a korszak gyakorlatának megfelelően teljes egészében élőben sugároztak.
Vitray a műkorcsolya-közvetítések népszerűségéről is beszélt. Felidézte, hogy annak idején úgy kezdte közvetíteni a sportágat, hogy korábban egyáltalán nem értett hozzá. Szerinte a műkorcsolya azért tudott különösen népszerűvé válni a televízióban, mert nemcsak látványos sportág volt, hanem egy olyan világot mutatott meg a nézőknek, amelyet más módon akkoriban aligha ismerhettek volna meg.
