Magyarországon vegyes választási rendszerben választunk, ami azt jelenti, hogy többségi és arányos elemek vegyülnek a folyamatban: az országgyűlési képviselők többségét, 199-ből 106-ot egyéni körzetben választjuk ki a többségi elvi szerint, 93 parlamenti széket pedig az országos listáról, korrigálva a vesztesekre leadott töredékszavazatokkal, a győzteskompenzációval (tehát a győztes jelöltekre leadott többletszavazatokkal) és a határon túliak levélszavazataival osztanak ki. Kerületenként egy mandátum nyerhető el, így az arányosság elvének megfelelően törekedni kell arra, hogy hasonló számú választópolgár szavazzon mindegyikben.
Mindez a választási törvény alapján azt jelenti, hogy az országos átlagtól való eltérés egyik irányban sem haladhatja meg a 15 százalékot. Ellenkező esetben sérül az az alapvető demokratikus elv, hogy a választópolgárok szavazata ugyanannyit ér, hiszen – példának okáért – ha egy kerületben 50 ezren szavaznak, míg egy másikban 100 ezren, akkor az előbbiben a választópolgárok szavazata kétszer annyit számít, legalábbis az egyéni képviselő megválasztásánál.
A 7 millió 618 ezer belföldi választásra jogosult mellett nagyjából 72 ezer választásra jogosultnak kellene egy választókerülethez tartoznia, ehhez képest – mivel a kerülethatárok nem léphetik át a megyehatárt – mindhárom tolnai és két somogyi választókerületben a 60 ezret sem éri el a szavazók száma a választási iroda adatközlése szerint. Így mindhárom tolnai és szintén három somogyi kerületben meghaladja az országos átlagtól való eltérés a 15 százalékot, vagyis ezekben a kerületekben a jogszabályok értelmében is törvénytelenül választanak képviselőt.
A súlyos aránytalanságokat az alábbi térképen ábrázoltuk.
