„Oda inkább ne menjetek” – ez volt a leggyakoribb reakció, mikor kelet-nógrádi ismerőseinknek felvetettük, eltöltenénk egy napot Mátraverebélyben. Egy pásztói nő, aki oda jár a szüleihez, azt mesélte: sötétedés után nem mer kimenni az utcára, mert fél, hogy megtámadják, kirabolják.
„Mátraverebély polgármestere is odafigyelt a Magyar Falu Program adta lehetőségekre. (…) Összességében az elmúlt években 155 millió forintnyi pályázati pénz érkezett” – mondja Becsó Zsolt, a Fidesz képviselője és újrainduló jelöltje egy februári kampányvideóban. Ugyanakkor az általunk megkérdezett helyiek nem látják nyomát annak, hogy a település fejlődne, szerintük inkább pusztul, és – ahogy meggyőződtünk róla – ezt a szó legszorosabb értelmében kell érteni.
Mátraverebélyt a főút két részre osztja: a jobb- és baloldalra, ahogy a helyiek nevezik. Mintha két külön világ lenne a két oldal. Némiképp egyszerűsítve a helyzetet,
- a jobboldalon zömmel magyar lakosság él, bár itt is laknak romák; a településnek ez a része rendezettnek mondható, itt a polgármesteri hivatal épülete, az óvoda, a posta és egyéb közintézmények, és innen ágazik az út Mátrverebély-Szentkútra, a híres kegyhelyre.
- A baloldalt zömmel romák lakják, bár itt is előfordulnak, ahogy ők mondják, magyarok. Itt a kertek jobbára műveletlenek, az elhanyagolt utcákon láthatóan révült állapotú emberek ténferegnek, kóbor kutyák szaladgálnak, és rengeteg a romos ház.
Ahogy letérünk a körforgalomtól a bal oldal felé, áll a Máltai Szeretetszolgálat épülete, a felső szinten irodákkal, az alsó szinten pedig egy varrodával, ahol helyben lakó asszonyok dolgoznak.
Két nő sürög a felső szinten a konyhán, és míg a koordinátort, Bíró Róbertet várjuk, szóba elegyedünk velük. Kérdezzük, milyen a közlekedés, milyen esélyekkel lehet munkát találni.
