Főhet ön miatt Magyar Péter feje.
Miattam?
Ön az ember, aki először állt Magyar Péter mellé, ráadásul ismert és elismert színész. Ha nem egyéniben, hát pártja országos listájának 18. helyéről biztosan bekerül az Országgyűlésbe. Amennyiben ellenzékbe szorul a Tisza, vitézkedhet a kulturális bizottságban, míg bele nem fásul az értelmetlen hadakozásba. Ám, ha kormányra kerülnek, ilyen harcostárs szeme nem szúrható ki egy távoli, kicsi ország nagyköveti posztjával. Csakhogy attól, hogy valaki hitelesen játssza Kossuthot A Hídemberben, miniszterként hónapok alatt megbukhat, például, mert kiderül, alkalmatlan menedzsernek, képtelen érdekeket egyeztetni, erőforrással gazdálkodni. Láttunk már művészeket akár rendszerváltó hevülettel a Tisztelt Házba érkezni, aztán mandátumukat elhajítva csalódottan elkullogni. Önnel mit lehet majd kezdeni?
Nekem a városom az első. Elsősorban Dunaújvárosért, valamint a környező további tíz településért szeretnék tenni a parlamentben. Aztán pedig a kultúráért.
Mint?
Kétségtelen, hogy nem rendelkezem államigazgatási rutinnal. Viszont az elhivatottságom és az elszántságom határtalan, lelke, motorja és bizonyos fokig szimbóluma vagyok a pártnak, a Magyar Péterrel kötött szövetségnek. Mindenkit olyan területen kell használni, ahol hiteles. A művésztársadalomban, úgy gondolom, van hitelem. És talán nem csak az egyik felében.
Például A Hídemberben Széchenyit alakító Eperjes Károlyra nem úgy tekintek, hogy utálnom kéne, mert nemzeti ünnepeken a háttérben imádkozik az épp beszédet mondó Orbán Viktorért. Nem lépnék bele ebbe a folyóba. Bár számomra olykor vállalhatatlanok a politikai nézetei, elismerem, hogy a magyar kultúra kiemelkedő alakja, korszakos művész.
Tanítványok, Eldorádó, nem sorolom. A Tisza a kultúrában is párbeszédet akar, és, ha úgy alakul, én le tudok ülni Eperjessel és még sokakkal a túloldalról, számomra mindegy, ki milyen politikus arcképét hordja a farzsebében, egyetlen fokmérője lesz a szakmánknak: a teljesítmény.
Eperjesen kívül még kikkel akar párbeszédet?
Bereményi Gézával. Gáspár Tibivel. Vecsei H. Miklóssal. Ifjabb Vidnyánszkyval. Vannak sokan.
És az idősebb Vidnyánszkyval?
Ő súlyos bűnöket követett el a magyar kultúra ellen, szétdúlta a magyar színészképzést, kivéreztette a független színházakat. Súlyos sebeket ejtett a magyar kultúra testén, iszonyú hatékony fegyvere a Fidesz megosztó politikájának.
Végtelenül káros karakter. Szerencsére nincs sok ilyen, sőt, a Fideszhez sorolt művészek közül is egyre többek érzik fojtogatónak a rendszert, csak ilyen-olyan okból, akár csupán rosszul értelmezett hűségből nem fordultak szembe az úgymond övéikkel.
Milyen szerepben lenne a leghatékonyabb?
A Hídember címszerepét ugyan nem én játszottam, ám a közéletben, a politikában hídember vagyok, leszek: hidat tudok képezni, békét szeretnék hozni a kultúrába. A nemzetnek a legnagyobb szüksége most a megbékélésre van. Nem rejtem véka alá, hogy ezen a területen egyfajta küldetéstudatom van. Bízom benne, hogy a személyiségem alkalmas a feladatra. Szívesen lennék az az ember, aki tárgyalóasztalhoz ülteti a kultúra, különösen a színház meghatározó alakjait, és velük közösen újraszövi a szakadozott szövetet. Rendkívül károsnak tartom a politikai alapon paralel intézményeket, a külön akadémiákat, a külön egyetemeket, a külön SZFE-t és külön free SZFE-t. Ehhez mi túl kis ország vagyunk. Közös kamarák kellenek, köztük színészkamara, melyekben mindenki képviselteti magát. Kulturálisan rengeteg hátrányt, feketelistát szenvedtem el, ennek ellenére kilátok a magam világából, és szeretnék véget vetni a romboló bipolaritásnak.
Úgy vélem, Magyar Péter hasonlóan gondolkodik a komplett társadalomról. Neki, nekünk nem fél Magyarországgal, nem a Fidesz szimpatizánsaival van vitánk, hanem a Fidesszel, a NER-rel, magával Orbán Viktorral. A kultúra, benne a színház évtizedek óta képtelen érvényesíteni az érdekeit. Színészként én is tehetetlenül néztem, mi zajlik, nem értettem, hogy lehetünk ilyen gyengék. Miért hagyjuk magunkat, miközben a médiatérben igenis hallatszik a hangunk? Miért nem használjuk az erőnket arra, hogy befolyásoljuk a sorsunkat? Miért nincs egy olyan érdekképviseletünk, amit komolyan vesz a politika? Miért csak megtörténnek velünk a dolgok? Miért elszenvedők vagyunk, nem pedig alakítók? A kultúra miért nem rúgja rá az ajtót a politikára? Dunaújvárosban, a telepen azt tanultam, hogy tégy a céljaidért, állj bele, harcold meg.
Azért indultam a politika világába, azért álltam Péter mellé, mert a kulturális életünk épp úgy épül le, megy tönkre, mint szinte minden ebben az országban. Már nem lehet félrenézni.
Szóval? Mire használandó Nagy Ervin?
Reményem szerint Magyar Péter arra használja majd Nagy Ervint, hogy segítségével egységesítse, segítse a kulturális élet fejlődését, összeolvassza, ami ma kettészakított és megállítsa a leépülést. Legyünk ott Európa filmes és zenei asztalainál, streaming platformjain, sorolhatnám. Péter is tudja, hogy a kultúra a legjobb deviza, a legnemesebb országimidzset építő eszköz. Orbánék elszigetelték az országot, mi visszavezetjük Európába. A megvezetett, csalódott fideszesek megbékéltetésében, vagyis a társadalmi béke megteremtésében és fenntartásában is kulcsszerep hárul majd ránk.
Táltosként vagy törzsfőnökként tenné ön ezt? Imádkozna Magyar Péter mögött vagy miniszterkedne?
