Reagált Buda Péter nemzetbiztonsági főtiszt arra, hogy a kormány azzal kívánta cáfolni Szabó Bence százados állítását a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akcióról, hogy közzétett egy kihallgatást, amelyen a párt korábbi informatikusát, egy 19 éves férfit a magyar szolgálatok hallgatnak ki.
Buda szerint nagyon nehéz erre lépésre nem a vádak szisztematikus elhallgatására irányuló kísérletként tekinteni. Amire viszont szerinte a legkézenfekvőbb magyarázatnak az tűnik, hogy a vádak igazak.
Ezután egy bejegyzésben sorra veszi, mi a gond a meghallgatásos videóval:
Az mindjárt első nézésre feltűnik, hogy két meghallgatás összevágott anyagáról van szó. Ennek azért van jelentősége, mert a meghallgatás során nehezen észrevehető módon keverednek a Tisza pártot támadó »speciális műveleti egységgel« és az informatikusok külföldi tevékenységével kapcsolatos részletek. A kormány, amely hivatalos oldalán közzétette a videót, erre a nem elhanyagolható tényre nem hívja fel a nézők figyelmét. Így óhatatlanul az a benyomás keletkezik az emberben, mintha a Tisza pártot támadók azonosak lennének azzal a külföldi entitással, amellyel az informatikusok korábban (nem mellékesen még a Tisza párt megalakulása előtt) együttműködést alakítottak ki, miközben erre vonatkozóan semmiféle bizonyítékot nem hallunk.
– írja Buda, hozzátéve, hogy ezzel a kormány azt a képzetet akarhatja kelteni, hogy a Tisza Párt elleni akció mögött nem titkosszolgálatok, hanem külföldiek álltak. Azzal viszont, hogy ilyen trükkhöz kell folyamodnia, és nem egyszerűen világos bizonyítékokkal tagadja, hogy ez történt volna, pont azt erősíti, hogy ennek az ellenkezője igaz.
Az erőlködés világosan látszik Orbán és Kocsis fent idézett kommunikációjában is, amelyek teljesen nyilvánvalóan csúsztatások és hazugságok: egyfelől ugyanis – szemben Kocsis állításával – a videóból minden erőfeszítés ellenére sem derül ki az, hogy az informatikus Magyarország elleni ukrán titkosszolgálati műveletben vett volna részt. Egészen konkrétan, erről szó sincsen a videóban.
– írja Buda. Arról viszont szó van benne, hogy a 16 éves fiút megkörnyékezték, de egy szó sem esik arról, hogy ezek Magyarország elleni műveletek lettek volna, sőt, kifejezetten arról beszélnek, hogy Oroszországgal szembeni kibertámadások elhárítására szolgáltak.
A csúsztatás pedig abban áll fenn, hogy a miniszterelnök úgy tesz, mintha az a tény, hogy az informatikus a fenti tevékenységet végezte, egyben cáfolná a Direkt36 és Szabó Bence százados által megfogalmazott vádakat a Tisza bedöntésére irányuló hazai titkosszolgálati műveletekkel kapcsolatban – noha a két ügy nyilvánvalóan két teljesen különböző témát érint. Már amennyiben nem teszünk úgy egy meghallgatás felvételének tendenciózus összevágásával, mintha ugyanarról lenne szó. Efféle csúsztatásra viszont akkor szorul az ember, ha el akarja hallgatni az igazságot.
– írja Buda. Szerinte az is problémás, hogy a tiszt azt feszegeti, miért nem gondolt a 19 éves férfi arra, hogy furcsa magyarsággal írt neki a vele beszélgető titokzatos személy. Miközben Buda szerint a kifogásolt szóhasználat simán előfordul a köznyelvben is, és eleve nem túl megnyugtató, hogy nem végeztek előzetes nyelvészeti szakvéleményt.
A Tisza pártot támadó titkosszolgálati társaság külföldi hátterének valószínűségét tovább gyengíti, hogy a társaság kifejezetten forszírozta a személyes találkozót az informatikussal, mindezt ez egy budapesti helyszínen. Ha előbb nem is, a személyes találkozó során nyilvánvalóan kiderült volna, hogy nem magyarokról van szó.
– írja Buda. Szerinte ugyanerre utal, hogy a két informatikust szorosan megfigyelték, amit nehezen lehetett volna külföldi szolgálatok nevében a magyar elhárítás figyelmét elkerülve megtenni.
Még gyanúsabb szerinte, hogy a nyilvánvalóan az AH által indított rendőrségi bejelentés ellenük éppen akkor keletkezett, amikor arról kommunikáltak egymással, hogy rejtett kamerás felvételt készítenek arról a személyes találkozóról, amelyre köztük és az őket a Tiszával szembeni akcióra beszervezni kívánó csoport között került volna sor. Az informatikusok ellen ekkor indult rendőrségi eljárás akadályozta meg, hogy a találkozót ők titokban rögzítsék és tette azt lehetővé, hogy az informatikusok által a rejtélyes csoport és köztük zajló korábbi kommunikációról készült felvételeket a hatóságok lefoglalják.
Ezen a ponton tegyük fel a kérdést: vajon mennyiben életszerű, hogy egy külföldi szolgálat a magyar elhárításhoz folyamodik az általa beszervezni kívánt személyek lebuktatása érdekében? A kérdés nem költői, ez egyetlen esetben lehetséges: amennyiben a külföldi szolgálat számíthat a hazai szolgálat jóindulatú támogatására vagy szemhunyására. Ami viszont csak abban az esetben fordulhat elő, ha ennek a külföldi szolgálatnak a tevékenysége legalábbis nem ellentétes a magyar kormány céljaival. Amennyiben ez történt volna, úgy azonban végső soron mégiscsak hazai hátterű akcióról van szó, amennyiben vétkesek közt cinkos aki néma.
– írja Buda Péter, aki végül azzal zárja, hogy
Legfőképpen azonban: amennyiben mégis külföldi szolgálat állna a Tisza elleni művelet mögött, vajon miért dekonspirálta a kormány az ellenük folyó feldolgozást azzal, hogy nyilvánosságra hozta az üggyel kapcsolatos, minősített információnak számító műveleti meghallgatások felvételeit, mielőtt maga a feldolgozás lezárult volna?! Ez szakmailag olyan szintű nonszensz, amely miatt – képletesen szólva – azonnal az AH épületének tetejéről dobnák le az embert, hiszen ellehetetlenül a kémügy további felderítése. Már ha nem eleve ez volt a cél. Vagy pedig egyáltalán nincs is kémügy, hiszen az ellenzéki párttal szembeni művelet mégiscsak belsős (egy “speciális műveleti egység” által elvégzett) munka volt.
