Romsics Ignác pár mondatban összefoglalta a 2010 utáni időszakot a 444.hu-nak adott interjújában:
Az állami egészségügy romokban, gyermekeink iskolai eredményei tartósan rosszak, a vonatok hol indulnak, hol nem, pályaudvaraink úgy néznek ki (vagy úgy sem), mint 150 évvel korábban.
Közben sorra újítják fel a magánkézbe adott kastélyokat, gazdaságunk második éve stagnál, a kormányfő környezete hallatlan sebességgel gazdagodik. A 27 tagállam közül többnyire egyedüliként sokadik éve értelmetlen harcot folytatunk az Európai Unióval, és ezzel párhuzamosan az agresszív orosz külpolitika támogatójaként lépünk fel.
Az 1989–90-ben létrehozott demokratikus államrendet vezérelvű autokráciává silányítottuk, az ország megosztottságát tovább mélyítettük, az állami propaganda mindeközben ennek az ellenkezőjéről próbál meggyőzni bennünket.
Ezután azt is mondta az ismert történész, hogy „sajnálatosnak tartom a Trianont övező történelmietlen gondolkodást és felelősségáthárítási hajlamot, ami vezető politikusaink megnyilatkozásait is jellemzi”. A Schmidt Mária vezette Terror Házáról azt mondta, hogy a „Terror Háza installációi látványnak kiválóak, tartalmilag azonban félrevezetőek. Nem lehet az 1944 és 1989 közötti közel fél évszázad magyar történelmét úgy bemutatni, hogy annak a fizikai erőszak a központi eleme és az egyetlen szervező elve. A Kádár-korszak utolsó két, két és fél évtizedére ez egyáltalán nem volt jellemző. Az intézménynek ugyanaz volt a célja, és ma is az, ami a Fidesz egész emlékezetpolitikájának: az 1989 előtti korszak differenciálatlan antikorszakká minősítése, ezáltal a jelen glorifikálása. Rákosiék 1945 után ugyanezt tették a Horthy-korszakkal. Minél csúnyább az elődöm, annál szebb vagyok én.”
Azt is mondta Romsics, hogy a
jobb- és baloldali múltképek identitásépítő versengése bizonyos pontig érthető. Nem érthető és nem elfogadható azonban, ha képviselőik egymás diszkreditálására, kizárására, sőt megsemmisítésére törekszenek. Ennek tartós fennállása lehetetlené teszi a köztársaság történelmi identitásának rögzítését, megfoszt a nemzeti múlt átélésének közös élményétől, hitelteleníti a szakszerű történelemoktatást, és mindezek révén tartósan roncsolja a nemzet más, külső tényezők által is gyengített kohézióját.
A teljes interjú itt olvasható el. A beszélgetés apropója a Merre tovább? – Magyarország helyzete és kilátásai címmel pénteken, két hónappal a választások előtt megjelent kötet volt, amelynek egyik szerkesztője Romsics Ignác történész volt.
