Egy induló utas átlagosan kettő és fél órát tölt el a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. Több száz dolgozó ügyködik több műszakban azon, hogy ezalatt az idő alatt az utas ne vegye észre a munkájukat. Ha ugyanis felfigyel rá, az azt jelenti, hogy baj van: a takarítás ugyanis pont az a munka, amely leginkább mindenkinek csak akkor tűnik fel, ha nincs rendesen elvégezve. Azért, hogy a budapesti reptéren – amely rendszeresen szerepel a legtisztább európai légikikötők listáján – ezt ne vegyük észre, Közép-Kelet-Európa egyik vezető létesítményüzemeltető vállalata, a B+N Csoport gondoskodik. Jakab Krisztina, a B+N Magyarország Kft. régióvezetője körbevezetett minket a reptéren, hogy megmutassa, kik és hogyan végzik a makulátlan működésében kiemelkedő szerepet játszó munkát.
A kilenc országban jelen levő, magyar tulajdonú B+N Csoport fedi le a reptéri takarítási munkálatok jelentős részét: az összes terminált ők takarítják, emellett 41 épületet is. Olyan épületek tartoznak ide többek közt, amik a repülőgépek kiszolgálásához és a repülőtér üzemeléséhez elengedhetetlenek.
Takarítás szempontjából miért különleges a repülőtér?
Ahogyan más országokban, úgy Magyarországon is kritikus infrastruktúrának számít a repülőtér, rendkívül szigorú szabályokat és előírásokat kell betartania annak, aki itt dolgozik. A reptéri munkavállalóknak csakúgy, mint az utasoknak, minden munkanap elején át kell menniük egy ugyanolyan ellenőrzésen, ahol átvilágítják a táskájukat és áthaladnak egy fémdetektor kapun. Mint kiderült, az ajtókra vonatkozik az egyik legfontosabb szabály: a reptéren közlekedve nagyon gyakran haladtunk át kísérőinkkel olyan ajtókon, amelyek csak külön kártyával nyithatók, és ezeknél minden esetben meg kell várni, hogy becsukódjanak, nehogy egy illetéktelen személy átslisszoljon rajta. Ez az egyik legfontosabb szabály, megszegésért akár súlyos bírság is járhat, sőt még azért is, ha másokat, például egy kollégát a saját kártyájukkal beengednek. A tét nem csak a súlyos bírság miatt nagy: ha valakinek mégis sikerül átjutnia kártya nélkül, akkor az egész terminál területet átvizsgálás alá vonják. Nem érdemes tehát kockáztatni, kártyáinkhoz ennek megfelelően úgy ragaszkodtunk, mint a legfontosabb kincsünkhöz, és amennyire csak megfigyeltem, tényleg mindenhol, mindenki ügyel erre, és türelemmel várja ki a néha kissé lassú ajtózáródást.
Ha pedig már bejutottunk, jöhet a másik kihívás: ember legyen, aki eligazodik ezen a hatalmas területen. A munkavégzés hatékonysága szempontjából az egyik legfontosabb dolog, hogy a munkavállalók megtanulják, megismerjék a repteret, az utakat, és tartsák szem előtt a távolságokat. Elég bosszantó tud lenni, amikor a döbbenetes távolságokat rejtő reptér egyik végén jut eszébe a takarítónak, hogy a felmosót a másik csücsökben hagyta.
Átlagosan 25-32 ezer lépés naponta
– árulja el Jakab Krisztina arra a kérdésre, mekkora távokat gyalogolnak le naponta a csoportvezetők, amely szintén jól mutatja a reptér hihetetlen méreteit.
Azt, hogy mi mindenért felelnek, felsorolni is nehéz. Az olyan, klasszikus értelemben vett helyiségek, terminál területek, mint a mosdók, alagsori öltözők, az éttermi rész, a folyosó vagy a VIP Lounge mellett számos speciális munkát is ellátnak:
- ipari alpinistáik takarítják a reptér legmagasabb pontját, az 53 méter magas irányítótornyot, annak ablakait,
- emelődarukkal gondoskodnak a legnagyobb csarnok 28 totemoszlopának rendben tartásáról,
- illetve ők felelnek a beszállóhidak tisztán tartásáért is.
A teljesítendő területek és felületek időről időre bővülnek: ők végzik például a reptérre telepített masszázsfotelek és biciklik takarítását is, ahogyan az autizmussal vagy egyéb szenzoros érzékenységgel élőknek szánt, úgynevezett szenzoros szobát is.
Robotok és emberek közösen felelnek a tisztaságért
A reptéri takarítást végzők munkáját gépek segítik: van több nagy, ráülős súrológép, több gyalogkíséretű gép, és a reptéren található több ROBIN-ból is látunk egyet. A B+N saját fejlesztésű „kobot-ja”, vagyis kollaboratív takarítórobotja egybefüggő, nagy területek takarítására alkalmas, és viszonylag önálló munkavégzésre is képes – természetesen egy telefonos applikáció alapján a munkavégzést a „felettesei”, azaz a vállalat dolgozói indítják el. A technológiákat folyamatosan újítják: a vállalat rengeteg kiállításra, szakmai eseményre biztosít részvételi lehetőséget, illetve szervez, ahol azt is figyelemmel kísérik, milyen új technológiával tehetnék még hatékonyabbá a takarítást.
Míg a ROBIN-ok állandóan dolgoznak, a hús-vér munkavállalók viszont nem: 8 vagy 12 órás műszakokban váltják egymást.
„Figyelembe vesszük minden munkavállaló esetében azokat a jelzéseket, hogy valaki esetleg gyermeket nevel, és nem biztos, hogy ugyanabban az időpontban tudja kezdeni a műszakot. Vannak csökkentett munkaképességű kollégáink is, velük speciálisan tudunk foglalkozni. Tőlük nem várunk el ugyanannyi munkavégzést, mint a többi kollégától, de mindenkinek meg tudjuk találni a helyét a repülőtéren
– meséli Krisztina. A munkavállalók a felvételt követően aprólékos oktatást kapnak, amelyet rendkívül komolyan vesznek: nemcsak a biztonsági, de a higiéniai előírásoknak is meg kell felelni, a tét ugyanis nagyon nagy.
Amit az oktatás során elsődlegesen hangsúlyozok, hogy a mi munkánk a legeslegfontosabb a repülőtéren, mert mi bárhol, bármikor egy világjárványt meg tudunk állítani
– magyarázza.
Ő maga 2021-ben érkezett a reptérre a szállodaiparból, és azóta jelentős átalakulások történtek. Bár vezetőként érkezett, ő maga is írányított és lebonyolított műszakokat, hogy teljesen átlássa a folyamatokat, ahogy ő mondja, „megtanulja a repteret.” Vezetése alatt egy igazán összeszokott csapattá csiszolódtak.
Mindenki takarítóként kezdi, de gyorsan lehet felfelé lépdelni
Ezt erősíti meg Zsoldos Máté területvezető és Balogh Eugénia is, akik csoportvezetőként dolgoznak a reptéren, de ők maguk is takarítóként kezdték – és mindketten egyetértenek abban, hogy ezt nem is lehet másképp.
Nem tudsz úgy vezetni, irányítani, ha nem látod át a legapróbb feladatokat, szerintem ez itt alapfeltétel. Nincs olyan csoportvezetőnk, aki nem takarítóként kezdte nálunk, vagy másik helyről jött át egyből ilyen pozícióba. Mi ezt úgy mondjuk, hogy »be szoktuk nevelni magunk közé« őket. Hiába jönnek máshonnan. Sokkal nagyobb fegyelemre van szükség, sokkal több oktatásra, rengeteg a szabály. Ide ráadásul nem úgy jön be az ember, ahogy egy másik helyre, rögtön egy ellenőrzésen esik át
– meséli Máté. Ő maga a koronavírus-járvány előtt kezdett takarítóként, néhány hónappal később már csoportvezető volt, és a tavalyi évben került területvezetői pozícióba.
Eugénia szintén gyorsan lépdelt felfelé a ranglétrán: ő a cégnél, de egy irodaházban takarított előtte, a reptéren tíz hónapja csoportvezető. Érzékletes példával szemlélteti azonban, hogy takarítás és takarítás közt is van különbség.
„Ha az irodaházba éjszaka bemész takarítani, az üres. Kitakarítod, becsukod az ajtót, kész a munkád. Itt ez nincs így” – mondja. Azt azonban mindketten kiemelik, hogy a kiszámíthatatlanságában rejlik a munka vonzereje. Itt ugyanis nincsen két egyforma munkanap, és mindig akad valami izgalom. „Van ennek egy varázsa” – teszi hozzá Máté. A legnagyobb pozitívumot az izgalmas kihívásokban, a reptér hangulatában és a csapatban látják.
Mikor egy átlagos munkanapjukról kérdezem őket, mosolyognak: a reptéren nincs ilyen. Ők kora reggel kezdenek, leosztják a feladatokat a dolgozóknak, utána pedig elindul mindenki tenni a dolgát arra a részlegre, ahová beosztják őket. A csoportvezetők biztosítanak minden eszközt, vegyszert, amire szükségük van a munkavállalóknak a munkájuk elvégzéséhez. Kiosztják a plusz feladatokat, van, hogy oktatáson, tréningen vesznek részt, de természetesen ezt felülírhatja egy olyan rendkívüli helyzet, mint amilyen néhány hete az ónos eső volt. Délután már készülnek az éjszakásokra, hogy minden információt átadhassanak nekik. A munkát azoknak ajánlják, akit vonzanak a kihívások és nem szereti a monotonitást. Ráadásul saját tapasztalataik alapján úgy látják, remek karrierlehetőségek vannak itt, az pedig szintén vonzóvá teszi, hogy gyorsan lehet felfelé haladni a ranglétrán.
Minél zöldebb takarítás
A repülőtér egyik legfőbb célkitűzése, hogy 2030-ra karbonsemlegesek legyen. Az ökológiai lábnyom csökkentése minden területen kiemelt szerepet játszik, de ebben a reptér egyik legnagyobb partnere a takarítást végző B+N csapat. A B+N minden évben újra átvizsgálja a folyamataikat, a vegyszereket, a hulladék kezelési folyamataikat. Együtt dolgoznak a háttérosztályokkal, az EHS osztállyal, a minőségirányítással pedig folyamatosan elemzik hogy miként tudnak javítani a hatékonyságon. Kiemelten figyelnek például arra, hogy a vegyszereknek nem lehet foszfortartalma. Szintén fontos kérdés a vegyszerek hígítása: sikerült a koncentrátumok logisztikáján is könnyíteni, mivel korábban rengeteg hulladékot termeltek a vegyszerkoncentrátumot tartalmazó ballonok.
A zöld technológiák alkalmazásával arra törekednek, hogy a repülőtéren megfordulók minden helyzetben kiemelkedő minőséggel találkozzanak, a tapasztalatok szerint ugyanis az utasok ezt várják el leginkább.
A zöld technológia nagyon fontos számunkra, mert nem csak azt kell nézni, hogy ma mi van a környezetünkkel, hanem hogy a gyerekeinknek mi marad a környezetből. Rendkívüli fontos a jövő szerepe, és a jövő nemzedékének átadható érték
– teszi hozzá Krisztina.
