Február 3-tól regisztrálhatnak a pártok a 2026-os választásokon való elindulásra. Mint kiderült, négy év alatt több mint százzal csökkent a pártok száma Magyarországon, és sorra látjuk, hogy mára mérhetetlenül kicsire zsugorodott pártok bejelentik, távol maradnak a 2026-os választásoktól.
Ez önmagában még nem jelenti a pártok végét, hiszen törvényileg csak két jelöltállítás nélküli országgyűlési választás után indul meg egy párt felszámolása. Sőt, vannak olyanok, akik úgy sejtik, a nem indulás gesztusa megalapozhatja majd a ‘26 utáni visszatérését korábbi ellenzéki pártoknak, akár egy ideológiailag diverzebb pártrendszerben, már amennyiben az ilyen típusú pártosodás számára keretet ad egy új választási rendszer. Van egy párt azonban, amely ugyan kispárt, de politikai értelemben elkerülte az egzisztenciális dilemmákat még aközben is, hogy a politikai erőviszonyok radikálisan átrendeződtek. Ez a Mi Hazánk.
Az indulás-nem indulás kérdés nem újdonság, az viszont igen, hogy már az összefogás-dilemma nélkül merül föl. Melynek, most, hogy talán magunk mögött hagyjuk, érdemes felidézni számomra legemlékezetesebb felvonását, amikor a 2018-as választásokat megelőzően Heller Ágnes filozófus próbálta megértetni baloldali és liberális barátaival, hogy nincs értelme úgy tenni, mintha nem létezne egymillió Jobbik-szavazó, sőt, hogy
Ahogyan Heller rámutatott: az, aki érték- vagy érdekalapon tudomást se vesz a legnagyobb ellenzéki párt létezéséről (akkor a Jobbikról) és a két nagy tömb szembenállására hangolt választási rendszerről, az valójában nem akar nyerni. Ennyiben a nem-indulás dilemma lényege nem változott sokat az elmúlt évtizedben. Ahogy az a dinamika sem, hogy az indulási kérdést választási matematikán keresztül próbálják pro és kontra is megérvelni pártok, véleményvezérek vagy saját maguknak a választópolgárok is.
Az egyik bejutási küszöb környékén lévő párt, a Mi Hazánk kapcsán azonban sem 2022-ben, sem idén nem merül föl, hogy érdemes-e megküzdenie a szavazatokért. Ez pedig csak részben van amiatt, hogy a pártot nem lehet egészében a Fidesszel ellenérdekelt ellenzéki pártnak tekinteni. A valódi ok, ami miatt a Mi Hazánk kapcsán inkább a koalíciós lehetőségeikről van spekuláció a nyilvánosságban, mintsem az indulásuk indokoltságáról, az az, hogy ez a párt létezik. És itt nem csak a közvélemény-kutatásokban kimutatható támogatottságról van szó. A Mi Hazánk ad világmagyarázatot, közösséget, van vezetője, más ismert politikusai, szimbólumai és kifejezetten rá jellemző politikai témái is.
Idén nyár végén pont Navracsics Tibor választókerületének egyik falujában futottam bele egy néhány tucat autóval szegélyezett gyülekezésbe, ahol éppen új turulszobrot avatott a párt, többek között Novák Előd részvételével. Pár hete csomagot vettem át Budapesten, egy otthonomhoz közeli, alulfrekventált ruhaboltban. Az eladó telefonja kitámasztva a pultra, megy rajta a Bűnvadászok. Ráadásul néhány napja (rosszhiszeműen) említésre kerültem az egyik epizódjukban, és feltűnő volt, hogy ezt követően jelentősen több visszajelzés érkezett hozzám, mint amikor egy kormányközeli portál próbál felhasználni saját agendájához.
Ha egy kis párt el szeretné kerülni, hogy választásról választásra az indulásának legitimitását kelljen védenie számokkal, érzelmi vagy értékalapú megnyilatkozásokkal, arra van recept. És persze megindulhat az önfelmentés és a félremagyarázás azzal kapcsolatban, hogy minderre a Mi Hazánk pusztán amiatt képes, mert etnikai feszültségeket és más rosszindulatú beidegződéseket használ ki a magyar társadalomban, ahogy az is végigsorolható, milyen közös pontok vannak Orbánék és Toroczkaiék között. De mindez kifogás. Valójában a progresszív, baloldali vagy liberális politikai pártok is elvégezhették volna azt a munkát, amit a magyarországi (szélső)jobboldal tett és tesz továbbra is. Megtalálják a réseket, megteremtik az erőforrásokat, és magukhoz kötik a választóikat.
Egy olyan pártról, melynek létezése a napnál is világosabb, nem vitatkozik senki sem, hogy elindulhat-e, elinduljon-e a választásokon, hiszen egyértelmű, hogy egy demokráciában létrejöttének célja a politikai versenyben való részvétel. Azoknál a pártoknál, melyek karakteres vezető, saját megkülönböztető politikai ügyek, szemmel látható kommunikációs csatornák és országos beágyazottság nélkül próbálnak boldogulni, ott azonban ki fognak nyílni ezek a kérdések. És nincs az a választási taktika, matematika vagy erényfitogtatás, ami el tudná hallgattatni ezeket a megkérdőjelezéseket.
