Orbán Viktor előtt – aki 2010 májusa óta van folyamatosan hatalmon – egyetlen magyar politikus tudott csaknem tizenöt évig egyhuzamban miniszterelnökként kormányozni Magyarországon. Tisza Kálmánról van szó, akit Mikszáth Kálmán egyszerűen generálisnak nevezett. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1867-es megalakulása után nyolc évvel Tisza már a hatodikként ült be a miniszterelnöki székbe 1875-ben. Így az általa hozott tizenöt éves kormányzati stabilitás – különösen az 1873-as gazdasági válság után – sokszorosan felértékelte őt az elődjeihez képest.
Tisza és Orbán kormányzásában számos párhuzam figyelhető meg, igaz, jó pár különbség is észlelhető.
A domináns pártrendszereket elemezve Csizmadia Ervin politológus hasonlóságot vél felfedezni a 19. század utolsó negyedét meghatározó, Tisza által létrehozott Szabadelvű Párt, a Horthy-kori Egységes Párt és a mai Fidesz között. Akármi is az ideológiájuk, a domináns pártok hosszú időn át „leválthatatlannak” tűnnek: sorozatban, nagy fölénnyel nyerik a választásokat, melyek szabadságfoka persze koronként eltérő. A domináns pártok megkerülhetetlenné válnak a politikai döntéshozatalban, a széttagolt ellenzéknek pedig nincs esélye hatalomra kerülni.
Mindezek után az Orbán- és Tisza-féle kormányok közös vonásai közül hármat emelhetünk ki:
- a hatalomra jutásuk előtt gazdasági világválság tört ki, emiatt szétesett a korábbi kormányzó elit;
- a lejárató propaganda szerepe döntő volt a hatalom megszerzésében és/vagy megtartásában;
- a domináns pártrendszer kiépítése (választási manipuláció; szigorú parlamenti frakciófegyelem; az ellenzék megosztása és hatalomra jutásának akadályozása).
