Az MCC Press december elején három könyvet mutatott be együtt. Kiadta Orbán Balázs doktori dolgozatát, azon kívül a miniszterelnök politikai igazgatójának 2024. decemberi doktori védése körüli polémia történetét (Egy védés története), valamint az utóbbit szerző Szilvay Gergely könyvét A tudományos kirekesztés módszertana címmel.
Mint emlékezetes, Polyák Gábor, Fleck Zoltán és mások botrányosnak találták, hogy Orbán Balázs disszertációját védésre bocsátották az ELTE jogi karán, és a felkért bírálók nem utasították el az opponensi feladatot. Mivel jogilag nincs összeférhetetlenség a politikusi lét és a tudományos fokozatszerzés között, az ELTE és az opponensek ellenálltak a nyilvános nyomásgyakorlásnak, és egy szokatlanul nagy nyilvánosságnak örvendő védést követően Orbán megszerezhette a doktori címet. Ennek a polémiának állít emléket a könyvhármas, megpróbálva beleszuszakolni az esetet a nyugaton megfigyelhető cancel culture jelenségébe.
Az alábbiakban amellett érvelek, hogy
- a nyugati jelenségek nem a Fidesz értelmiségi körének az agyszüleményei, azokkal érdemes számot vetni,
- de az Orbán Balázs védése elleni tiltakozást a kormányközeli értelmiségiek instrumentalizálják abból a célból, hogy egy újabb jelenséggel bizonyítsák a nyugat hanyatlását, saját áldozati pozíciójukat és azt, hogy egyedül képviselik a józan észt.
Amerikai import
Orbán Balázs a Mathias Corvinus Collegium kuratóriumának elnöke, így logikus, hogy az MCC publikálja a doktori értekezését. Az Egy védés története – Tudomány és politika összecsapása Magyarországon először ötven oldalon rekonstruálja Orbán védését, részben a sajtó beszámolói és a megjelent egyetemi, ombudsmani stb. állásfoglalások, részben pedig a védés érintettjeivel, többek között a kérlelhetetlen kormánykritikusságáról ismert opponenssel, Unger Annával készült interjúk alapján. A kötet többi része esszékből áll a magyar kormányhoz közeli amerikai értelmiségiek: Rod Dreher, Peter Boghossian, Patrick J. Deneen, valamint Palkó Attila tollából.
A harmadik kötet, A tudományos kirekesztés módszertana címe találó, amennyiben a cancel culture (eltörléskultúra, a megfélemlítés kultúrája, kusskultúra) tudományos világban való megjelenésére kitalál egy jó fordítást: a tudományos kirekesztést. Ezzel
- egyrészt utal arra, hogy létezik kirekesztés a tudomány világában,
- másrészt arra, hogy éppen azok rekesztenek ki, akik büszkék arra, hogy nem kirekesztők,
- harmadrészt arra is, hogy több nyugati országban elterjedt gyakorlat tudományos érvek mögé bújva ideológiai cenzúrát alkalmazni.
Viszont a cím félrevezető is, mert a lazán összefűzött esettanulmány-gyűjtemény adós marad a módszertannal, egy rendszerező elemzéssel. Az alcím pedig el is árulja a könyv célját. Ez ugyanis így hangzik: Avagy hogyan igyekeznek ellehetetleníteni a progresszívek a konzervatív tudósokat. A könyv úgy kezeli mind a tárgyát, mind az USA-t, mintha itt lenne Amerika. A sajátját és Orbán Balázsét kivéve Szilvay egytől egyik amerikai eseteket tárgyal, melyek nincsenek kontextualizálva, elmagyarázva, hogy miért relevánsak idehaza. Másrészt
