„Megszakítás nélküli negyedik kormányzati ciklus, tizenhat év kormányzás. Mire a legbüszkébb?” – kapta meg a váratlannak nem nevezhető kérdést Orbán Viktor a kormánypárti Magyar Nemzet újságírójától a mai számban megjelent ünnepi interjúban.
Az elmúlt években például három Nobel-díj került Magyarországra, és ez egyszerűen csodálatos
– kezdte a felsorolást a miniszterelnök, aki így folytatta:
„Az országépítés sikereivel visszaadtuk az ország és a magyarok önbecsülését. Megmutattuk, hogy mi nem a vereség és a meghátrálás népe vagyunk, győzhetünk is, és győzni is fogunk a magyar balsors fölött.”
De ha csak egy dolgot kellene mondania, akkor ez lenne az:
ha 2010-ben nem alakítjuk át a Magyarországot, ma kétszázezerrel kevesebb magyar gyermek élne ebben az országban. Ennyivel több gyerek ül ma karácsonykor a fenyőfák alatt. Mi lehetne ennél fontosabb?
Orbán az interjú első felében főképp külpolitikai témákról beszél, de nem tudja megkerülni Magyar Pétert sem. “Az ön politikai ellenfelei választásról választásra cserélődnek. Most egy harmadik vonalbeli NER-káder lett a kihívója. Tart tőle?” – kapta meg az erre vonatkozó kérdést, amelyre Orbán azt mondta,
Nem. Csak a nevek változnak, a karakter ugyanaz. Az egyiket Márki-Zay Péternek, a mostanit Magyar Péternek hívják, de a szerepük azonos. Őket Brüsszel húzza elő időről időre a bűvészkalapból, hogy legyen valaki, aki a brüsszeli pályára állítsa Magyarországot.
Az interjú legvégén üzent a magyaroknak:
Én egy egyszerű keresztény tanításhoz nyúlok vissza: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Most nem az első, hanem a második felére figyelek: szeresd önmagadat. Ez nem önimádatot vagy öndicséretet jelent, hanem azt, hogy értékeljük, amit elértünk, és nem becsüljük alá a saját életünk eredményeit.
